Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
238 Mellékletek szlovák és 1 morva család települt le. A községben 1930-ban szlovák iskola kezdte meg működését. A kolónián, amely Bátorkeszi község kataszterébe tartozott, az 1930-as népszámlálás idején 106 személy élt. Millenniumpuszta (Milenovice) - a kolóniát a pozsonyi székhelyű Pozemkový Ústav alapította 1923-ban, amely a Dunaszerdahelyi járásba tartozó pusztára 49 családot telepített le, akik közül 46 morva, 1 cseh és 2 magyar volt. A Csilizpatas község kataszterébe tartozó kolónia összterülete 738 ha volt. A kolónia a Millennium Rt., valamint Kálnoky Sándor, Hikisch Károly, Üchtritz Amadé Emil és Pucher János birtokainak egy részéből jött létre, s Nagymegyer, Izsap, Bős, Várkony és Csilizpatas kataszterét érintette. A kolónián 1924-ben iskola létesült. A magánkolóniaként alapított, de jelentős gazdasági gondokkal küszködő telepet 1925-ben az ÁFH az állami kolóniák közé sorolta át. Millenniumpusztán 1930-ban 225 személy élt. Nagyfalu (Dolina Veľká) - a nyitrai járásbeli Ürmény község kataszterében lévő Hunyadimajorban 1927-ben alapítottak kolóniát, Hunyadi László és Hunyadi Teréz birtokán. A 102 telepes 540,1 ha nagyságú területen gazdálkodhatott. A kolonisták közül, akik a volt nagybirtok alkalmazottjai közül kerültek ki, 80 család 3 ha alatti, 12 család 3-20 ha közötti, 10 pedig 20 ha fölötti nagyságú birtokot kapott. A telepen 1930-ban 593 személy élt, akik két személy kivételével szlováknak vallották magukat. Nagykapos (Kapušany Veľké) - a jászói premontrei rend nagykaposi és a Hadik-Barkóczy család pálóci birtokain létrehozott kolónia megalapítására 1923-ban került sor. A Nagykapos és Veskóc kataszteréből kihasított telep 230 ha területén 17 kolonista - 14 szlovák és 3 magyar - települt meg. Nagykaposon 1929-ben kétosztályos szlovák iskola kezdte meg működését. A kolónián 1930-ban 144 személy élt. Nagylég (Veľký Lég) - a Nagylég község kataszterébe tartozó Kondorospuszta központtal 1926- ban létrehozott kolónia 3 nagybirtok (a Bittó István sárosfai, Benyovszky Lajos légi és Bacsák Miklós szászi birtokának) felosztása útján jött létre. A Nagylég, Előpatony és Cséfa község határából kihasított telep 277,9 hektáros területére 19 család települt le, amelyből 5 szlovák, 3 cseh, 5 pedig morva nemzetiségű volt. A telepesek között 3 reemigráns és 2 légionárius volt. 1930-ban a kolónián 80 személy élt. Nemeskosút (Košúty) - a vízkeleti székhelyű Izraelita Társaság és a diószegi cukorgyár birtokain létrehozott kolónia mindössze 122,6 ha nagyságú volt, s 6 telepes kapott rajta birtokot, akik közül 2 szlovák, 1 cseh, 3 pedig morva volt. A Nemeskosút és Vízkelet katasztereiből kihasított telepen 1930-ban 26 személy élt. Pallócpuszta (Pallóc) - a Galántai járáshoz tartozó Taksonyfalva község határában létrehozott telepre 1927-ben mindössze 2 morva család (összesen 7 személy) telepedett le. A kolóniát az Ohrenstein család szeredi birtokán hozták létre. Pallócpuszta kolóniát 1936-ban a közeli kórósszegmajori kolóniához csatolták. Sárrétpuszta (Blahova Dedina) - a Benyovszky Lajos, Pálffy János, Bacsák Pál és Prachar Károly lefoglalt birtokaiból kialakított kolónián 1925-ben telepedtek le a kolonisták, akik összesen 929,5 ha nagyságú területen gazdálkodhattak. A 69 családból 33 volt a szlovák, 25 pedig a morva, akik mellett 11 volt magyar alkalmazott is 3 ha alatti birtokhoz juthatott. A Nagylég, Elő-, Benke-, Csécsény-, Lőgérpatony és Tonkháza kataszteréből kihasított kolónián élénk tevékenységet fejtett ki a Szlovák Liga 1925-ben megalakult helyi szervezete, amelynek kezdeményezésére 1927-ben jubileumi iskola építését kezdték meg, amelyet 1930-ban adtak át a rendeltetésének. A telepen az 1930-as népszámlálás szerint 386 személy élt, köztük 152 magyar. A kolóniát 1951-ben Blahová néven nyilvánították önálló községgé.
