Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
10. Epilógus
220 Epilógus kellett vezetni a kár leírását, meg kellett nevezni a kár okozóját és a kár becsült értékét is.573 Azok a telepes birtokok, amelyekre nem tértek vissza a volt kolonisták, az állam kezelésébe kerültek, amely egy újabb földreform céljaira kívánta ezeket felhasználni. Ez a szándék azonban már részét képezte azoknak a kassai kormányprogramban megfogalmazott nemzetállami szándékoknak, amelyek a szlovákiai magyarság teljes jogfosztottságát és egy csehszlovák nemzetállam megteremtését célozták meg. Ebben a folyamatban pedig, amikor már nem néhány ezer főnyi telepes magyar vidékre való letelepítése, hanem a szlovákiai magyarság teljes egészének kitelepítések és reszlovakizáció általi felszámolása és Dél-Szlovákia végleges elszlovákosítása volt a cél, a két világháború közötti telepesek kérdése sokadrangú problémává vált. Az 1945-től a szlovákiai magyarok ellen foganatosított intézkedések új, a korábbiaknál feszültséggel telítettebb korszakot nyitottak Dél-Szlovákia és az itt egymás mellett élő magyarok és szlovákok történetében. Erről azonban nem a két világháború között itt új otthont találó szlovák, morva és cseh telepesek tehettek. Ők csupán eszközei, olykor haszonélvezői vagy - mint 1938 esetében láttuk - elszenvedői voltak a korszak szűklátókörű és nacionalista politikájának. 573 ŠOA Komárno, f. ONV KN prez., 260/1945 prez. A telepesek általában 250-300 ezer koronányi kárt tüntettek fel, noha voltak olyanok, akik 600, sőt 900 ezres nagyságrendű kárt is kimutattak. Ezek az összegek nyilvánvalóan messze meghaladták a valóságot.
