Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
212 Telepesek a történelem viharában tői vezérelve a szlovák féllel való kölcsönös megegyezés híve volt. Szilassyt személyesen bírta rá már említett bejelentése cáfolatára, s személyesen ő dolgozta ki azokat az irányelveket is, amelyeket a magyar kormányzat a telepesek ügyében a következő időkben alkalmazni kívánt. Az 1940. április 12-i budapesti minisztertanács előtt ismertetett és jóváhagyott kormányfői javaslat szerint a szlovák féllel újrainduló tárgyalásokon a magyar küldöttség olyan megoldást kívánt keresni, amely a szlovák félnek is megfelel. Ennek érdekében az adott időpontban még helyükön lévő mintegy kétezer szlovák családot illetően (ebbe a számba feltehetően nem csupán telepesek tartoztak) a következőket javasolta: 300 telepes család esetében a magyar kormány nem élne a hatálytalanítási jogával, így ezek a családok továbbra is a helyükön maradhatnának. Mintegy 1400 család birtokszerzését hatálytalanítanák ugyan, ám őket Magyarország más területein kiutalt birtokokkal kárpótolnák, s csupán 353 családot (akiket nemzetpolitikai okokból nemkívánatosnak minősítettek) köteleznének arra, hogy Szlovákiába költözzenek át.547 Teleki azt is szerette volna elérni, hogy a Magyarországról elüldözött telepesek kárpótlása Szlovákiában elsősorban zsidó birtokosok kárára történjék meg, sőt a szlovákiai magyar birtoktestek megmentése érdekében még az elüldözött telepesek egy részének visszafogadására is hajlandó lett volna. A belpolitikai okokból a szlovákiai magyar birtokok egy részének kisajátításához ragaszkodó szlovák kormány azonban nehéz tárgyalópartnernek bizonyult. A kompromiszszum érdekében a magyar fél az 1941. július 8-án megtartott kormányülésen elhatározottak alapján azt is felajánlotta, hogy a visszacsatolt területeken még szlovák kézben lévő 82 ezer kataszteri holdból csupán a maradékbirtokosokra eső 14 ezer kh-t fogja hatálytalanítani, míg a kisjuttatásban részesülő szlovák őslakosok, illetve a telepes birtokosok esetében a háború időtartama alatt ilyen beavatkozásra nem kerülne sor.548 A két ország közötti földbirtokpolitikai megállapodást végül 1941. augusztus 2-án sikerült aláírni. Az egyezmény alapján a magyar kormány továbbra is fenntartotta a jogát a már elköltözött telepesek ingatlanszerzésének hatálytalanítására (ha az eddig nem történt meg), miközben vállalta hogy ennek fejében mintegy 155 millió szlovák korona összegű kártalanítást fizet a szlovák félnek. A még Magyarországon lévő szlovák telepesek esetében vállalta, hogy csak azok 20 kataszteri holdat meghaladó birtokszerzését fogja hatálytalanítani, az őslakosok esetében pedig 35 kh-t kívánt azoknak meghagyni.549 A telepesek kérdésének, illetve a födbirtoktulajdonlási kérdések ügyében fennálló vitákat azonban ez a megállapodás sem tudta megnyugtatóan lezárni. A megegyezés végrehajtása késlekedett, így a két ország közötti tárgyalások tulajdonképpen 1944 őszéig tovább folytatódtak, amikor is a háború alakulása véget vetett azoknak. A telepeskérdés máig pontosan megválaszolatlan fejezetét jelenti annak tisztázása, hogy számszerűen hány telepes hagyta el a visszacsatolt területeket, illetve mennyi maradt ott a világháború végéig. Ennek a kérdésnek a megválaszolását nemcsak a hiányos források nehezítik, de az is, hogy a szlovák, illetve a magyar fél a saját érdekeiknek megfelelően más-más értelmet tulajdonított a telepes kifejezésnek, illetve azt aktuálpolitikai érdekeinek megfelelően igyekezett értelmezni 547 MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1940. április 12. 548 MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1941. július 8. 549 MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1941. augusztus 5.
