Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
206 Telepesek a történelem viharában telepek őrzését saját erőiből nem tudja biztosítani, s mivel a polgárőrök megbízhatósága ebben a tekintetben kétséges, a csapattesttől kér őrséget kirendelni.520 Két nappal később viszont már arról küldött értesítést a községi hivatalokba, hogy a kolonista gazdaságok őrzését az adott községi elöljáróságoknak kell biztosítaniuk.521 A körlevélben a járási katonai parancsnok szigorú büntetést helyezett kilátásba mindazok ellen, akik a közrendet megbontják, a magántulajdont rongálják, a telepeseket fosztogatják. Ezek az intézkedések azonban nem hozták meg a várt eredményt. Az elhagyott telepes gazdaságok továbbra is szabad prédának bizonyultak a lopásra, fosztogatásra hajlamos elemek előtt. Ebben feltehetően az a cinkos elnézés is közrejátszott, amellyel a lakosság és az illetékes hatóságok a telepes vagyon elleni bűncselekményeket szemlélték. A telepesek kiutasítása és elüldözése élénk visszhangot váltott ki a szlovák közvéleményben, és jelentős mértékben meghatározta a két ország között folytatott párbeszéd témáját és jellegét is. Amint azt Ladislav Deák jogosan megállapítja, a bécsi döntést követő szlovák-magyar tárgyalások során - a várakozással ellentétben - nem az új államhatár kijelölésének a kérdése vetette fel a legtöbb problémát, hanem a telepesek sorsa.522 A bécsi döntés végrehajtását felügyelő cseh-szlovák-magyar vegyes bizottság 1938. november 8-án Budapesten tartotta első ülését, ahol négy albizottság (delimitációs, gazdasági, jogi és kisebbségi) létrehozásában állapodtak meg.523 A határok pontos kijelölését végző delimitációs albizottság még aznap, a többi pedig a következő napokban megkezdte munkáját. A telepesek kiutasításának ügye a következő hetekben szinte visszatérő témája lett a jogi albizottság üléseinek, ahol a témát első ízben november 11-én vetette fel a bizottság szlovák társelnöke, Martin Mióura. Még ugyanaz nap a cseh-szlovák küldöttség vezetője, Miloš Kobr nagykövet tiltakozó levelet küldött az ügyben Teleki Pálnak, a magyar tárgyalóküldöttség vezetőjének.524 A levélben Kobr a jogi albizottságon belül egy további bizottság létrehozását javasolta, amely végül a létrejötte után egyfajta panaszalbizottságként működött, s amelyben a telepesek ügyének számos komponensét tárgyalták. Mivel azonban Kobr levelére a cseh-szlovák felet megnyugtató válasz nem érkezett, a telepesek kiutasításáról pedig naponta érkeztek hírek Pozsonyba, Kobr novemberl5-én újabb levélben fordult Telekihez. A levélben a nagykövet a telepeseket ért „embertelenségek, rablás és gyilkosságok” ellen emelte fel a szavát, miközben konkrétan kitért a Köbölkúton meggyilkolt kolonisták esetére. Kobr a telepesek elleni intézkedések leállítását és a telepesek életének és vagyonának biztosítását, illetve azt követelte a magyar féltől, hogy a már elüldözött kolonisták bántatlanul visszatérhessenek birtokaikra, és ott élhessenek tovább.525 Ugyanezen a napon került sor a panaszalbizottság ülésére is, amelyen a cseh-szlovák küldöttség a magyar küldöttség elé terjesztette a visszacsatolt területekről a magyar katonai közigazgatás által elűzött csehszlovák állampolgárok jegyzékét.526 A magyar fél a cseh-szlovák küldöttség is520 ŠOA Šaľa, f. Hlavnoslúžňovský úrad v Šamoríne (1938-1945), k. 10, 118/1938. 521 ŠOA Šaľa, f. Hlavnoslúžňovský úrad v Šamoríne (1938-01945), k. 10, 104/1938. 522 Vö. Deák: i. m. II., 19. p. 523 Vö. Deák: i. m. III., 14. sz. dokumentum, 43-44. p. 524 Vö. Deák: i. m. III., 19. és 20. sz. dokumentum, 51-54. p. 525 Uo. 26. sz. dokumentum, 63-65. 526 A jegyzék 81 nevet tartalmazott, akik egy-két kivétellel mind telepesek voltak, főleg Nagylég, Macháza és más csallóközi kolóniáról. Vö. uo. 28. sz. dokumentum, 66-72. p.
