Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
192 Telepesek a történelem viharában zonytalanná váltak. Ennek első jeleként a Dunaszerdahelyi Járási Hivatalban október 3- án megjelentek az Ekecs község mellé került kolonisták képviselői, akik már ekkor távozásuk esetleges körülményei felől érdeklődtek.479 A csehszlovák kormányzat természetesen igyekezett megfelelő ellenpropagandát kifejteni, s azzal agitált a szlovák, de a magyar lakosság körében is, hogy a határváltozás esetén a földreform során földhöz jutottaktól - nemcsak a csehektől és szlovákoktól, de a magyaroktól is - elveszik majd a földet, s a nagybirtokosoknak adják vissza azt. Ezek a hírek az őslakosok között oly mértékű nyugtalanságot váltottak ki, hogy a pozsonyi magyar konzul október 6-án megfogalmazott jelentésében külön kérte, hogy a budapesti rádióban több ízben is olvassák be, hogy csupán a „csehektől” fogják elvenni a földet.480 A telepesek ügyét az az október 5-én keltezett memorandum is tartalmazta, amelyet ismeretlen szlovákiai magyar szerzők fogalmaztak meg a visszacsatolással kapcsolatos elvárásaikról. Ebben többek között azt kérték, hogy a felvidéki területek visszacsatolása után a megüresedő állásokat ne magyarországi tisztségviselőkkel, hanem itteni magyarokkal töltsék be; méltányos áron történjék a csehszlovák pénz beváltása; a magyar állam vegye át a tanítókat, és ne rövidítse meg illetményüket; az eltévelyedett szocialista és kommunista érzelmű magyarokat ne érje retorzió; a munkanélkülieket pedig munkanélküli segély hiányában juttassák munkához.481 A memorandum a telepítéseket a szlovákiai magyarokat ért nagy sérelemnek nevezte, s azt javasolta, hogy a telepesek térjenek vissza eredeti lakóhelyükre, a telepesek birtokait pedig megfelelő térítés fejében helyi magyarok kapják meg. A komáromi tárgyalásokon tanúsított merev, a megegyezést nem szolgáló (cseh)szlovák magatartás ellenére a prágai és pozsonyi kormányzat már október elején megkezdte előkészíteni Szlovákia déli területeinek evakuálását. Ennek első lépéseként az érintett területeken lévő üzemek és hivatalok elszállítása kezdődött meg, október közepétől pedig a szudtétanémet területek kiürítésének tapasztalatait felhasználva megkezdődött az itt élő csehszlovák lakosság tömeges elköltöztetésének a megszervezése is. Az evakuációs előkészületek a telepes lakosságot közvetlenül érintették, hiszen a szlovák hatóságok előtt sem volt ismeretlen Budapestnek a kolóniákkal kapcsolatos álláspontja. A Mezőgazdasági Minisztérium mellett működő Telepítési Hivatal közvetlenül a komáromi tárgyalások befejezése után készítette el a szlovákiai kolóniák kiürítési tervét, amelyet október 18-án juttatott el a Gazdasági Minisztériumba.482 Az evakuációs terv 49 kolónia összesen 1847 családjának elköltöztetésével számolt, ám nyilvánvalóan nem volt teljes, hiszen nemcsak a Tisza melletti telepek hiányoztak róla, hanem a magánkolóniák döntő többsége is. A telepesek ideiglenes szálláshelyét Szlovákia 17 járásában jelölték ki, többnyire olyanokban, amelyek közvetlenül a nyelvhatár fölött feküdtek, bár a Turócszentmártoni, a Privigyei, a Pöstyéni, a Szenici, a Báni és a Vágújhelyi járás is felbukkan a jegyzékben. Átmeneti szállásként elsősorban olyan a vasúthoz közel eső állami gazdaságokat, maradékbirtokokat és egyéb nagybirtokokat jelöltek ki, ahol elegendő gazdasági épület áll rendelkezésre a telepesek állatainak elhelyezésére. 479 SNA, f. KÚ, k. 255, č. 62119/1938 prez. 480 MOL, KÜM, K 64, 79. cs, 65. tétel, 1148/1938. 481 MOL, Flachbart Ernő miniszteri tanácsos, K 763, Mikrofilm 16532, d. dosszié. 482 SNA, f. MH, k. 950, č. 14/38 taj. Evakuácia kolonistov z územia ktoré bude prípadne odstúpené Maďarsku.
