Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
182 A telepítések végső mérlege 9. telepítési tömb Gömör nyugati csücskében összesen 22 kolónia jött létre több mint 3800 ha területtel és 332 letelepült családdal. Az öt állami kolóniát (Gernyőpuszta, Leánymező, Kacagó, Csobánka, Durendapuszta) tizenhét magántelep (Széplakpuszta, Jelenepuszta, Molnárkapuszta, Dúsa, Hodospuszta, Jánosipuszta, Bellény, Bakti, Uzapanyait, Ivánfala, Abloncipuszta, Téskipuszta, Szkáros, llonahalma, Szentkirály, Abafalva, Felsővály) egészítette ki. A Várgede melletti állami kolónia (Durendapuszta), valamint további tíz magántelep (Széplakpuszta, Susány, Molnárkapuszta, Dúsa, Hodospuszta, Jánosipuszta, Bellény, Bakti, Uzapanyait, Ivánfala) a nyelvhatáron fekvő Rimaszombat körbeölelését, a Rimaszécs melletti Koburg-birtokon létrejött négy állami kolónia pedig elsősorban az egységes magyar tömb fellazítását és az államhatárok védelmét szolgálták. A Tornaijai járás területén létrehozott hét telep többnyire az apró szórványtelepek kategóriájába tartozott, s komolyabb jelentőséggel nem bírt a térség etnikai arculatának szempontjából. 10. telepítési tömb A Kassától keletre eső térségben összesen hét kolónia jött létre, ebből öt állami (Bodrogszerdahely, Cifratanya, Battyán, Bély, Nagykapos) és két magánkolónia (Bodrogszerdahely, Karlatanya). Az összesen 2100 hektárt területű kolóniákon 107 család telepedett meg. E kolóniák elsősorban a magyar nyelvterület megbontását szolgálták, másrészt azonban katonai szerepük is volt. Az államhatárok és a Kassától a Kárpátalja felé húzódó vasútvonalak és vasúti csomópontok védelmét is ellátták. A fentiekben felsoroltakat összegezve a kolóniák helyszínének kijelölésével kapcsolatban az alábbi tanulságok szűrhetők le:
