Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
A kolonizáció területi megoszlása... 179 helyi szlovák lakosság megerősítését és a Nyitra és Nagysurány közötti szlovák folyosó helyi szlovák lakosság megerősítését és a Nyitra és Nagysurány közötti szlovák folyosó kibővítését szolgálta. Ehhez a két csoporthoz csak lazán kapcsolódik a Kis-Dunától északra létrehozott két magántelep (Úrföld, Porbokapuszta), valamint a Kolon melletti Bémajor, ahová Árvából érkeztek magántelepesek. Az ide tartozó kolóniák összterülete meghaladta az ötezer ha-t, a telepes családok száma pedig 565 volt. 5. A Duna menti telepítési tömb A közepes és kis létszámú hat állami (Aradpuszta, Miklósháza, Köbölkút, Bény, Csata, Garamdamásd) és egy magánkolónia (Bartpuszta) összterülete mintegy 4500 ha, a letelepedett családok száma pedig 140 volt. Az állami telepek elsősorban katonai szerepet kaptak, közülük kettő a Párkány és Érsekújvár közötti vasútvonalat, másik három telep pedig a Párkány és Léva közötti vasutat biztosította. Az ebbe a csoportba tartozó telepek egy részére légionáriusokat telepítettek. 6. A barsi telepítési tömb A barsi telepítések három állami kolónia (Kisfajkürt, Bimbolapuszta, Setétkút) mellett nyolc magántelepet (Kulantómajor, Alsózsember, Mocsárpuszta, Kőhatármajor, Garamújfalu, Szentkeresztpuszta, Kamenecpuszta, Jakabmajor) foglaltak magukban. Az említett telepek 2900 hektárnyi területére 233 telepes család érkezett. A 11 kolónia közül a Lévától délnyugatra található három állami és egy magántelep (Kulantómajor) a nagysurányi etnikai nyúlvány keleti irányú kiszélesítését, míg a Lévától északkeleti irányban 454 454 Vö. Popély Árpád: A Lévai járás etnikai arculata a csehszlovák telepítési politika és a reszlovakizáció tükrében. Kisebbségkutatás, 12, 2003. 1. sz. 69-122. p.
