Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
7. A telepítések a politika kereszttűzében
A magyar pártok és a telepítések 163 kai szemle is közölt, elsősorban a magyar nyelvterületen kiosztott telepes birtokok és maradékbirtokok ügyét firtatta, kifejtve azt a véleményt, hogy mindezek célja, hogy „a magyar területeket vegyessé tegye és elnemzetlenítse”.434 Az interpellációban annak szerzői járásonként tételesen felsorolták a magyar nyelvterületen kiosztott telepes és maradékbirtokokat, köztük azokat, amelyeket az Agrárpárt tisztségviselői kaptak. Az írás végén Koczor képviselő a kormányt arra szólította fel, hogy a szüntesse be a földbirtokreformot a magyarság elnemzetlenítésére felhasználni, állítsa le a maradékbirtokok kiutalását, valamint biztosítsa azt, hogy „magyar lakta területeken csak magyarok kaphassanak földet”.435 A Rothermere-kampány lecsendesedését és a telepítések 1929-es befejezését követően a kolonizáció kérdése látszólag kikerült a magyar pártpolitika figyelmének a fókuszából. A harmincas évek elején a két nagy magyar pártban lezajló generációváltás, majd az egyre erőteljesebben feléledő határrevíziós remények más témákat hoztak a felszínre. S noha a földreform és kolonizáció által a szlovákiai magyarságon elkövetett sérelmek orvoslása az 1936-ban megalakult Egységes Magyar Párt programjának is fontos eleme maradt, a téma újabb aktualitást majd csak 1938 őszén és főleg az első bécsi döntést követően kapott. Összegzésként elmondható tehát, hogy a kolonizáció mint a földreform egyik szegmense jelen volt ugyan a húszas évek csehszlovák politikai vitáiban, de központi szerepet nem kapott bennük. Leginkább a prágai centralizmussal szembeforduló pártok - főleg Hlinka Szlovák Néppártja - igyekeztek előtérbe tolni a témát. Bírálataik egy részével egyet lehet értenünk, hiszen a földhivatal kétségkívül elsősorban cseh érdekek mentén döntött a földreform legfőbb kérdéseiben. Az a vélemény viszont, hogy a szlovákok nem kapnak földet, s a kolóniákon elsősorban csehek telepednek meg, nem felelt meg a valóságnak. Mint ahogy a neves cseh történész, Jan Rýchlik megállapítja: Hlinka Szlovák Néppártja alaptalanul támadta a telepítéseket, mivel „a kolonizáció feladata nem az volt, hogy cseh telepeket hozzon létre a szlovák vidékeken, hanem az, hogy csehszlovák kolóniák jöjjenek létre a magyar nyelvterületen".436 Sokkal inkább jogosnak és valódinak kell viszont minősítenünk a német és a magyar pártok által a telepítésekre zúdított támadásokat. A kolonizáció megindulása segítséget is jelentett a magyar pártpolitikának abban, hogy a földreformmal kapcsolatban addig kissé tétova álláspontján változtatva, határozott véleményt alakítson ki: egyértelműen szembeforduljon a földreform végrehajtásának módjával, az ÁFH kisebbségellenes tevékenységével, s a telepítések leállítását követelje. A viszonylag kis mozgástérrel rendelkező szlovákiai magyar pártpolitikának azonban nem sikerült látható eredményt elérnie ebben a témában, így az általa felsorolt sérelmek orvoslása a harmincas évek végén megvalósult határrevízió feladata maradt. 434 Kinek a kezeire jutottak Szlovenszkóban a Rothermere-vonaltól délre eső földbirtokok? Magyar Kisebbség, 4, 18. sz. (1927. szeptember 15.) 654-660 p. 435 Uo. 660. p. 436 Rýchlik, Jan: Češi a Slováci, i. m. 92 p.
