Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
148 Gazdálkodás és élet a kolóniákon A telepítések irányítói - nem véletlenül - kiemelt szerepet tulajdonították a kolóniákon alapított iskoláknak. S noha Ivan Daxner véleménye szerint a „kolóniák nem maradhatnak iskola nélkül, hiszen azok a telepek egészséges fejlődésének alapját jelentik’’,385 a telepes iskolák hálózatának kiépítése meglehetősen vontatottan kezdődött meg. Ezt az anyagiak mellett leginkább a kompetenciák tisztázatlansága gátolta, mivel ezt feladatot sem az ÁFH, sem pedig az állam nem érezte teljesen a magáénak, a telepesek pedig nem rendelkeztek az iskolák fenntartásához szükséges anyagi fedezettel. De gondot jelentett a megfelelően képzett tanerők hiánya is. A kolóniákon sorrendben az első iskolát a Hviezdoslavovnak elnevezett vörösmajori telepen alapították 1922 folyamán, s ebből az alkalomból ültették a községben a máig meglévő „szabadság hársfája” nevet viselő fát. Az első fecske azonban ezúttal nem csinált nyarat, így a Szlovákia kolonizációjáról 1923 májusában rendezett tanácskozáson Ivan Daxner keserűen állapította meg, hogy tanácskozás időpontjáig mindössze négy kolónián (Kisromhánypuszta, Štefánikovo, Miloslavov és Hviezdoslavov) sikerült megindítani az oktatást, igaz, csupán ideiglenesen berendezett tantermekben, Csőrepusztán pedig egy idős telepes vállalta, hogy dologidőn kívül foglalkozni fog a gyerekek oktatásával.386 Daxner éppen ezért hét pontban foglalta össze a kolóniákkal kapcsolatos iskolai kérdések megoldását: követelte, hogy minden olyan kolónián, ahol elegendő iskolaköteles gyerek van, szlovák nemzeti iskola épüljön; a telepesek anyagi megterheltsége miatt az iskolákat az ÁFH, illetve a magánkolonizátor építse fel; az iskolák építése során a telepeseket alkalmazzák munkaerőként; az iskolaépületek a hagyományos szlovák nemzeti sajátosságokat tükrözzék vissza; az iskolaépület mellett tanítólakás, játszótér, iskolakert, könyvtár is létesüljön; a kolóniákra lehetőleg olyan férfi tanerőket küldjenek, akik nősek, földműves családból származnak, és megfelelő képesítéssel rendelkeznek; az iskolák fenntartási költségeit az állam vállalja át. Az érintett tanácskozáson a telepesek azt is javasolták, hogy kolóniákon létrehozandó iskolákra lehetőleg gazdasági jellegű középiskolák végzőseit helyezzék tanítóként, akik így nemcsak a gyerekeket oktathatnák, de a kolóniák gazdasági életében is vezető szerepet játszhatnának. Ezt a javaslatot azonban az illetékes minisztérium elutasította.387 A kolóniák iskolaügyének az igazi lendületet a Szlovák Liga aktivizálódása hozta meg, amelyen belül 1922-ben létrehozták az iskolaügyi szakosztályt, amelyet 1923-ban Školská Matica [Iskolaügyi Matica] néven szerveztek újjá.388 Ennek a szervezetnek a fő feladata az ún. „kisebbségi iskolahálózat” kiépítése volt, amely alatt a magyar nyelvterületen létrehozott szlovák iskolákat értették. A Školská Matica a kisebbségi iskolák kategóriáján belül is kiemelt figyelemmel kezelte a kolóniák iskoláinak kiépítését, s ennek köszönhetően 1927-ben már 18, az ÁFH által létesített kolónián működött szlovák iskola, s több helyen folyamatban volt a létrehozásuk. 385 Daxner: i. m. 12. p. 386 SNA, f. EMZ, k. 91, Protokol 387 SNA, f. EMZ, k. 91. 388 Vö. Brestenský, V.-Kolísek, A. ( red.): Za tú našu slovenčinu. 10 rokov Slovenskej ligy na Slovensku. Bratislava, 1931, 314. p.
