Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
146 Gazdálkodás és élet a kolóniákon otthonába.382 Mivel ez nagyjából a telepesek harmadát jelentette, a kolonista gazdaságok általános helyzete nem lehetett túl rózsás. A következő elnökségi ülésen a földhivatal vezérkara mégis véglegesen elvetette a javaslatot.383 Döntésüket feltehetően a kolonisták újbóli északra költözésétől és ezáltal a telepítések nemzeti céljának teljes csődjétől való félelem motiválta. így az 1931. május 27-én elfogadott ún. kis kiutalási törvény a telepes birtokok esetében nem oldotta fel az oszthatatlan parasztgazdaságokra vonatkozó tulajdonjogi korlátozásokat. 6.5. Nemzetnevelés és kultúra a kolóniákon Mivel a telepítések nem titkoltan nemzetpolitikai célkitűzéseket követtek, a kolonizáció folyamatában végig létkérdést jelentett a telepesek művelődési és oktatási gondjainak megoldása. A magyar közegbe ültetett cseh-szlovák telepek olykor kimondott, máskor titkolt célja a térség etnikai viszonyainak megváltoztatása volt ugyan, ám a környező magyar lakosság túlsúlya miatt ez a cél folyamatos központi támogatást igényelt volna. Ehelyett maguk a telepesek éltek az elmagyarosodás fenyegetettségében. Éppen ezért a telepítések irányítói a kolonizáció sikerének egyik zálogát a gazdaságilag erős telepes gazdaságokban látták. Az ÁFH által a kolóniák gazdasági rendjéről kibocsátott körlevele is kimondta, hogy a telepes birtokok „kiutalása során gondoskodva volt arról, hogy az őket körülölelő magyar tengerbe ne vesszenek bele, s attól függetlenek tudjanak maradni. Ezt egyrészt a megfelelő nagyságú önellátó birtokkal, másrészt az ún. közös telepes birtokokkal értük el, amelyek haszna kizárólag a telepesek kulturális és társadalmi életét szolgálja. A kolóniákon megfelelő terület lett kijelölve az iskoláknak, könyvtáraknak, a kulturális tevékenységet szolgáló épületeknek, sportegyesületeknek és különböző gazdasági társulásoknak. ”384 A körlevél által idézettekkel összhangban az állami telepítések esetében már a kolóniák beépítési tervének elkészítésekor gondoskodtak arról, hogy a leendő kultúrház, templom, iskola építésére is kijelöljenek megfelelő nagyságú telket. Ellentétes erőként hatott viszont az, hogy számos kolónia a külvilágtól meglehetősen elszigetelt helyen épült ki, s még inkább az, hogy a telepeseknek nem csupán a környező magyar lakosság idegenkedésével kellett megküzdeniük, de maguk is rendkívül differenciáltak voltak: egy-egy kolónián belül vegyesen telepedtek le szlovákok, csehek, morvák, katolikusok, evangélikusok vagy épp ateisták. Ez pedig szemmel láthatóan akadályozta egy erős és a telepítések irányítóinak szándéka szerinti expanzív nemzeti kulturális élet kialakulását. Különösen a hagyományokhoz erőteljesen ragaszkodó, többnyire katolikus szlovák telepesek és a sokszor a vallásosságtól már elfordult és a szlovákokétól teljesen eltérő mentalitást magukkal hozó cseh légionáriusok közötti különbségek voltak erőteljesek, s lettek számos településen viták és belső viszályok forrásaivá. 382 SNA, f. Kr, 7. doboz, i. sz. 2300/31. 383 Uo. 384 SNA, f. KR, k. 1. č. 2256/29.
