Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
A kolonisták letelepítése 131 a vasút jelenléte is meghatározta a kolónia szerkezetét. A házakat ugyanis a vasútvonallal párhuzamosan építették fel úgy, hogy a telepes házak homlokzata a csupán néhány kilométerre fekvő államhatárra nézett. 17. kép. A gadóci kolónia beépítési terve Az északi hegyvidék szlovák lakosainak magánkolonizációja során az újonnan kiépült kolóniák olykor a hegyvidéki patakvölgyekben hosszan elterülő irtástelepülések szerkezetét másolták. Ilyenkor a telepesek házai egymástól meglehetősen távol helyezkedtek el, a településnek pedig nem volt valódi centruma. Ilyen szerkezetű például a nógrádi Rárósmulyad melletti dombok között kiépült parlagpusztai kolónia, amelyet 1921-ben alapítottak, s amely a mai napig őrzi tájidegen szerkezetét. Sajátos esete volt a telepes községeknek Millennium kolónia, amely egyáltalán nem rendelkezett egy hagyományos település jellemző jegyeivel. Az ide morva telepeseket költöztető kolonizátor ugyanis a kolónia teljes lakosságát a volt nagybirtok majorságának zárt négyzetet alkotó épülettömbjeiben helyezte el. A telepesek lakásait a volt istállóépületekben alakították ki, az iskola, a kocsma, a gazdasági iroda pedig a volt intézői lakásba került. Az állami kolóniákon általában 45 méter széles és 100 méter hosszú belső telkeket mértek ki, amelyeken a telepesek lakó-, illetve gazdasági épületeiket felépíthették. A földhivatal 37 háztípus tervét dolgozta ki a kolóniák részére, amelyek közül 19 háztípus volt az, amelyet leggyakrabban alkalmaztak.346 Jellemző módon egy-egy kolóniát egysé346 Málek: i. m. 9. p.
