Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
A telepítések nehézségei 111 átfogó gyűlését, amelyen 21 nagyobb kolónia (köztük néhány magánkolónia is) 52 küldötte, valamint a telepítésekben érdekelt állami és társadalmi szervezetek képviselői vettek részt. A megbeszélés alaphangját Ivan Daxnernek, a Szlovák Telepítési Szövetkezet elnökének beszámolója adta meg, aki számba vette a telepítések addigi eredményeit, felsorolta a legégetőbb gondokat, és javaslatokat tett azok megoldására. Daxner és az értekezlet résztvevői szerint a telepítések fő problémáit a telepesek anyagi gondjai, a kolóniák rossz közlekedési viszonyai, a megfelelő lakóépületek és középületek hiánya, illetve az építkezési nehézségek, a kolóniák közigazgatási problémái, illetve a kolóniákon lévő iskolák hiánya jelentették. Ezért a megbeszélésen megszületett javaslat a telepítések anyagi támogatásának javítását, vasutak, közutak, iskolák építését, a települések önállósítását tartalmazta, valamint kérték azt is, hogy a telepeket hivatalos szlovák településnévvel lássák el.316 A telepek helyzetének felmérése mellett a Mezőgazdasági Minisztérium nem kis anyagi segítséget is nyújtott a kolonistáknak. Ez a segítség elsősorban nem készpénzt jelentett, hanem vetőmag, gyümölcsfák, tenyészállatok ajándékozását. így csupán 1923-ban 18 kolónia kapott összesen több mint 600 ezer Kč értékben gyümölcsfákat, 17 kolónia 253 ezer Kč értékben műtrágyát, 6 kolóniának adtak tenyészbikát, 4 kolónián pedig sertéstenyészetet alapítottak.317 A telepesek nehéz helyzete és a kolóniák iránt megélénkülő érdeklődés az ÁFH-t is konkrét lépésekre ösztönözte. Ennek első jeleként 1923. június 2-ára tárcaközi megbeszélést hívtak össze, amelynek egyetlen pontja épp a dél-szlovákiai telepítések kérdése volt. A megbeszélésen megelégedéssel konstatálták a telepítések eddigi eredményeit, nem hallgatták el azonban a felmerülő gondokat sem. Noha elismerték, hogy a kolóniák helyzete azonnali intézkedéseket követel, a Szlovák Mezőgazdasági Tanácsnak a kolonizációval kapcsolatos - korábban már ismertetett - javaslatát határozottan elutasították. Eközben arra hivatkoztak, hogy mivel a telepítéseket nem lehet elválasztani a földreform egyéb szegmenseitől, így a kolonizációnak is a földhivatal irányítása alatt kell maradnia.318 A megbeszélésről készült jelentés hosszasan tárgyalja a Daxner-féle Szlovák Telepítési Szövetkezet tevékenységét is, s azt az ÁFH kompetenciáival szembenállónak minősíti. Daxnerék képviselői ugyanis végigjárták a kolóniákat, és különböző ígéretekkel a Telepítési Szövetkezetbe való belépésre biztatták azok lakóit. Az ÁFH veszélyesnek ítélte meg Daxneréknek ezt a tevékenységét, s kételyét fejezte ki a telepítési szövetkezet jóhiszeműségével és önzetlen szándékaival kapcsolatban. Feltételezésük szerint - alighanem helyesen értékelve a helyzetet - ugyanis a Szlovák Telepítési Szövetkezet képviselői a telepesek érdekei helyett saját meggazdagodásukat tartották szem előtt.319 316 SNA, f. EMZ, k. 91, Protokol. 317 Slovenskyý denník, 1924. február 23. 318 NA ČR, f. SPU-Vš, k. 249, 0997/24 pres. 319 A Szlovák Telepítési Szövetkezet tevékenysége kapcsán más fórumokon is kételyek merültek fel. A Mezőgazdasági Minisztérium például azt kifogásolta, hogy a szövetkezet a minisztérium által átutalt támogatást ugyan a kolonisták megsegítésére fordította, nem világos azonban, hogy a telepesek ingyen kapták-e a gépeket és vetőmagot, vagy vissza kell fizetniük ezek árát. Szintén kifogásolták azt, hogy a szövetkezet biankó csekkeket íratott alá a telepesekkel, s fennáll a veszélye annak, hogy ezekkel még valaki visszaélhet. Vö. SNA, f. EMZ, k. 91.
