Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
A telepítések nehézségei 109 hegyvidéki térségből érkező telepesek nehezen alkalmazkodtak az intenzív gazdálkodást igénylő körülményekhez, s eleinte a vártnál kisebb termést takarítottak be. Súlyosan érintették a telepeseket az 1922-es év természeti csapásai: főleg a Csallóköz térségét sújtó jégverés, a hatalmas szárazság és a viharok. Ehhez még a mezőgazdasági termékek árának visszaesése is hozzájárult, így a telepesek csak olyan alacsony áron tudták értékesíteni termékeiket, hogy nem maradt miből befizetni az adóikat. Az általuk megtermelt javak értékesítését nehezítette az is, hogy a kolóniák általában távol voltak a nagyobb piacoktól, a helyi lakossággal pedig még nem alakult ki olyan viszonyuk, amely megkönnyítette volna a köztük lévő kereskedelmet. A rendezetlen tulajdonviszonyok miatt az ÁFH által nyújtott hiteleken kívül máshonnan nem tudtak bankkölcsönhöz jutni, s így többségük állandó készpénzhiánnyal küszködött, s a korona árfolyamának ingadozása is negatívan hatott anyagi helyzetükre. Bár a hivatalos propagandában ezekről a nehézségekről nem esett szó, az 1923-as év parlamenti költségvetési vitájában Pavol Blaho szlovák képviselő már megkongatta a vészharangot. Felszólalásában felsorolta a telepesek problémáit, majd ezeket összegezve egyenesen a telepítési akció teljes csődjéről beszélt: „A kolonizáció vezérmotívuma az, hogy Szlovákiának azon az intenzív gazdálkodást igénylő vidékein, amelyeket a múltban a magyarosítás által eloroztak, s amelyet most szerzünk vissza, néhány tipikusan szlovák jellegű mintaközséget építsünk ki. Ki kell azonban mondanunk, hogy ezt a célt a kolonizáció nem érte el, s csalódást okozott. Az, ami eddig történt, jó példája annak, hogyan nem kell kolonizálni. "3W Felszólalásában Blaho a kolóniák nemzeti jelentőségére hivatkozva segítséget kért a telepesek számára, miközben arra hívta fel a figyelmet, hogy a földhivatal mellett az e célból alakult kolonizációs alap még egy fillér segítséget sem nyújtott a telepeseknek. Ezért a helyzet megoldásaként javasolta, hogy a telepítések irányítását egyetlen állami intézménybe összpontosítsák, legyen az az ÁFFI mellett létrehozandó Telepítési Bizottság, a Mezőgazdasági Minisztérium vagy más hivatal. Felszólalása végén a szlovák képviselő egymillió korona elkülönítését kérte az 1923-as év költségvetéséből, amely a telepesek megsegítését szolgálta volna.311 A Blaho képviselő által említett gondokat meglétét más források is megerősítik. 1923-ban a szlovákiai lapok (pl. a Hodža mögött álló Slovenský týždenník) is egyre többet foglalkoztak a telepesek egy részének áldatlan helyzetével. A telepítésekkel kapcsolatban megjelent cikkekben a telepesek a hivatalos szervek közönyéről, a pénztelenségről és a környékbeli magyar lakosság ellenséges magatartásáról panaszkodtak. Visszatérő motívum a lapok írásaiban, hogy a helyi magyarok kinevetik és kigúnyolják a telepeseket azok szegénysége és elesettsége miatt.312 307 308 309 310 311 312 307 Digitálni knihovna, NS RČS 1920-1925, Poslanecká snľmovna - stenoprotokoly. 235. ülés, 1923. november 29. 308 Az eltérést annak tulajdonítjuk, hogy a minisztérium már említett lajstromában (amely feltehetően Blaho számára is kiindulópontot jelentett) néhány olyan kolónia is szerepelt, amely 1918 előtt jött létre, illetve amelynek létrehozását ugyan tervezték, de amelynek megvalósulásáról nincsenek forrásaink. 309 SNA, f. MPS, k. 114., č. 3635/23, Zpráva o kolonisaci na Slovensku a návrhy na její úpravu. 310 Digitálni knihovna, NS RČS 1920-1925, Poslanecká snemovna - stenoprotokoly. 175. ülés, 1922. november 29. 311 Uo. 312 Slovenský týždenník, 1923. április 19.
