Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
102 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) tettek a telepítésekre. Viszonylag kedvező áron (mélyen azok piaci értéke alatt) jutottak ugyanis a lefoglalt birtokokhoz, amelyeket jelentős haszonnal parcellázták fel a telepesek között. Ennek köszönhetően a magánkolonizáció során a telepesek olykor kétszer, sőt háromszor magasabb árat Is fizettek a földért, mint az állami telepítések során. A kolonizáció első szakaszában létrehozott telepek esetében az állami kolóniákon egy hektár termőföld kiutalási ára 2800 korona körül mozgott, addig a magánkolóniák esetében ez 3-4 ezer korona volt, de elérhette akár a 6 ezer Kč-t is.289 A magánkolonizáció változatos formákat ölthetett. A kolonizátorok kizárásával történő földvásárlások során gyakran csupán néhány család települt át a déli területekre, így a kolonizációnak ezt a formáját inkább szórványtelepítésként tarjuk számon. Noha az ÁFH ezeket a magánte le pékét sokszor nem is sorolta be a kolonizációról készült nyilvános kimutatásokba, a földhivatal iratanyaga szerint tudomásuk volt róla, sőt ösztönözték ezt a módszert. Különösen Hont, Nógrád és Gömör dimbes-dombos területein tartották hasznosnak a kisebb csoportok letelepedését, hiszen az ottani természeti viszonyok nem tették lehetővé, hogy egy-egy birtokra nagyobb számú telepes családot lehessen költöztetni.290 Hogy a szórványkolonizáció is a földhivatal tudomásával, sőt gyakran annak ösztönzésére történt, arra a Losonc közelében lévő nagyromhányi telepre költözött kolonisták által a Telepítési Hivatalhoz 1933-ban írt levél is tanúskodik. A levélben a telepesek a hivatal gazdasági segítségét kérik, miközben megjegyzik, hogy ők annak idején Horák telepítési biztos javaslatára vettek földet Török Béla földbirtokostól, maguktól eszükbe sem jutott volna, hogy magyarok közé telepedjenek.291 A magánkolonizáció szempontjából meghatározó volt a két legfontosabb magánkolonizátor, a Szlovák Telepítési Szövetkezet (SZTSZ) és a Szlovák Liga (SZL) tevékenysége. A Szlovák Telepítési Szövetkezet Szlovákia szláv kolonizációjának az egyik legagilisabb szervezője volt. A szövetkezetei az oroszországi légiókban is szolgáló Ivan Daxner alapította eredetileg Légionáriusok és Amerikai Szlovákok Telepítési Szövetkezete néven. Daxner és a szövetkezet célja a szlovákok természetes kolonizációs tevékenységének (ezen a török kiűzése utáni idők dél felé irányuló szlovák migrációját értették) a mesterségesen irányított módon való folytatása volt. A szövetkezet országszerte több tucat kolóniát tervezett kiépíteni, miközben több tízezer szlovák telepes család délre költöztetésével számolt.292 A Daxner által megfogalmazott alapelvek szerint nem az a telepes a jó gazda, aki a készbe beülhet, hanem aki a földet bérbe kapja, s aki megdolgozik annak tulajdonjogáért.293 A szövetkezet jól kidolgozott elvek szerint folytatta a működését, amelynek legfontosabb pontjai a következők voltak: 289 Vö. Voženľlek: Pozemková reforma... I. m. 151-153. p. 290 Ezt támasztja alá a Telepítési Hivatal 1925-ből származó leirata, amely felsorol néhány nógrádi és gömöri birtokot, amelyek kapcsán megjegyzi, hogy a terepviszonyok miatt tömeges telepítésre alkalmatlanok, de kisebb szlovák csoportok ideköltözése kívánatos. Vö. SNA, f. KR 39, č. 9296/31 Výber kolonisačních objektú. 291 SNA, f. KR k. 41. Č. 755/33 292 Daxner: i. m. 293 Ezt az elvet az alábbi Daxnertől származó idézet is alátámasztja: „Senkinek semmit nem ajándékozni, nem az ajándékokra építeni, mert minden ajándék demoralizáló hatású. A demoralizált telepesek pedig nem érhetik el a megkívánt nemzeti, politikai, kulturális vagy gazdasági célokat. " Slovenský denník, 1923. április 10.
