Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
A stabil magyar választópolgár portréja, avagy a szlovákiai magyarok politika iránti érdeklődése és választási hajlandósága 2001 és 2006 között
Választási hajlandóság 93 vényeken ők is szerepeljenek. Mindenki a saját habitusa szerinti rendezvényen szerepeljen. így lehetne kiosztani a szerepeket a politikusokra. ’’). A többi interjúalany kampánnyal kapcsolatos elképzelései és elvárásai főképp a következőkre irányultak:- legyen emberközeli a kampány;- legyen sok nyilvános fórum;- döntse el az MKP, hogy kihez akar szólni: a magyarokhoz, vagy nemzetiségre való tekintet nélkül a dél-szlovákiai emberekhez, vagy pedig az egész ország lakosságához;- kulturáltan viselkedjenek a politikusok, ne szapulják a másik párt politikusát, hanem a saját előnyeiket és eredményeiket domborítsák ki. Ami a környezetben élő személyeknek a választási hajlandóságra és a pártpreferenciákra kifejtett hatását illeti, „parancsszóra” senki sem szavazott. Bár a legtöbben úgy tüntették fel választási hajlandóságukat és preferenciájukat mint saját, autonóm döntésük eredményét, amelyben soha, senki nem befolyásolta őket, azért sok esetben a háttérben mégiscsak felsejlett a klasszikus véleményformáló szerepkör fontossága. De nézzük meg konkrétan, az egyes csoportoknál milyen tanulságok vonhatók le. A fiatalok egy része a szüleivel szokott beszélgetni a választásokról, esetleg tanácsot kértek tőlük, de azután maguk döntöttek. Mások azt válaszolták, hogy ezeket a dolgokat senkivel sem beszélik meg, csakis a saját belátásuk szerint cselekszenek. A nők elmondták, hogy tudnak olyan férjekről, akik megpróbálják befolyásolni a feleségüket, vagy vannak felnőtt gyerekek, akik „súgnak” az anyjuknak. Ezt viszont semmiképp sem lehet kényszernek felfogni, inkább arról van szó, hogy aki tájékozottabb, jobban ért a politikához, elmondja, mi a helyzet, hogyan látja a dolgokat. Más nők a mindennapi diskurzus keretén belül beszélgetnek párjukkal a politikáról. De olyanok is voltak, akik elmondásuk szerint egyáltalán nem foglalkoznak a politikával, nem is beszélgetnek róla, csak döntenek és cselekszenek. A környezet és a véleményformálók szerepe leginkább a munkanélkülieknél mutatkozott meg. Mint többször említettem, köztük alacsonyabb volt a politika iránti érdeklődés, informálatlanabbak voltak a többieknél. A politikát jobban ismerő és a történésekben tájékozottabb emberekkel való találkozás valószínűsítette a pozitív választási hajlandóságot, sőt a preferenciát is, mert leginkább afelé a párt felé hajlottak, amelyet a véleményvezér tanácsolt nekik. Akinek viszont a környezetében sem fordultak elő ilyen emberek, továbbra is állították, hogy a politika és a választások nem fontosak, nem változtatnak a helyzetükön, akkor meg minek járuljanak az urnához. A vegyes csoportoknál természetesen az volt a legizgalmasabb kérdés, hogy ki hat kire, a szlovák a magyarra vagy fordítva. Egyesek elismerték, hogy más nemzetiségű partnerük, illetve szülőjük is elmondja a saját véleményét a másik oldalról, de valójában ez csak véleménycsere, végsősorban ők döntenek. Többen említették, hogy rábeszélték szlovák házastársukat, szavazzon ő is az MKP-re. Mivel ezekben a családokban a nyelvhasználatnak nem igazán vannak szabályai - különböző helyzetektől függ, mikor melyik nyelvet használják, sőt ugyanabban a helyzetben sem kell, hogy mindig ugyanahhoz a nyelvhez forduljanak - nyelvi dominanciáról nem igazán lehetett beszélni. De nemzetiségi dominanciáról sem, mert a szlovák családtag sem volt mindig tősgyökeres szlovák. így a vegyes családok esetében a választási hajlandóság befolyásolásának semmilyen említésre méltó jellegzetességét nem sikerült felfedni.
