Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
A stabil magyar választópolgár portréja, avagy a szlovákiai magyarok politika iránti érdeklődése és választási hajlandósága 2001 és 2006 között
84 A stabil magyar választópolgár portréja... Az interjúalanyok többsége a rossz káderpolitika gyökerét abban látta, hogy az MKP merev, zárt struktúrájú párt, s csak azokat fogadja be, akik vállalják a bábszerepet, önállóan egy lépést sem tesznek. Mindent összevetve túlsúlyban voltak a helyi képviselők érdektelenségét, nemtörődömségét, szakmai dilettantizmusát ecsetelő vélemények, s az MKP csúcsvezetőit azért marasztalták el, mert nem ellenőrzik az alacsonyabb szinten tevékenykedő munkatársaikat. Egyes csúcsképviselőket is sokan kritizálták ellentmondásos nyilatkozataik miatt. Pozitív példaként Bugár Bélát említették, akinél csaknem az összes interjúalany értékelte, hogy nagy türelemmel, okosan nyilatkozik és szlovákul is nagyon jól beszél. A tökéletes szlovák kommunikáció a magyarok részéről is fontos elvárásként fogalmazódott meg. Nem tetszett az interjúalanyoknak, ha egy magyar képviselő hebeg, dadog, de az egymás közti nyilvános vitákról is elmarasztaló véleménnyel voltak. Úgy gondolták, a nézetkülönbségeket a kuliszszák mögött kellene elintézni, kifelé pedig egységes álláspontot kellene tükrözni. A szlovák interjúalanyok pozitív véleménnyel voltak az MKP-ról. Egységes, markáns pártnak tartották. Kiemelték a megbízhatóságát, azt, hogy egy összehangolt társaság benyomását kelti, még akkor is, ha vannak belső feszültségek. A kusza szlovákiai pártviszonyok között stabilizáló tényezőnek tartották az MKP-t. Mindezek mellett a szlovák interjúalanyok szemében sokat nyomott a latban néhány magyar politikus személye, sőt nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a párt magas ázsiója nekik is köszönhető volt. Elsősorban Bugár Bélát említették, karizmatikus személye (ezt nem csupán a nők hangsúlyozzák, bár ők nagyobb mértékben), gerincessége (mindig kimondja és vállalja a véleményét, akkor is, amikor mások nem mernek véleményt mondani), szlováktudása és kitűnő kommunikációs készsége miatt (magyar akcentusát sokan egyenesen bájosnak tartották). Sokan kimondottan irigyelték a magyaroktól Bugár Bélát, és olyan vélemények is elhangzottak, hogy ha Bugár Béla szlovák lenne, akkor őt szeretnék köztársasági elnöknek. Nagyon pozitív vélemények hangzottak el Bauer Editről is. Őt okos, jól és higgadtan kommunikáló, szakavatott politikusnak tartották. A harmadik, pozitív értelemben sokat emlegetett politikus Duka-Zólyomi Árpád volt. Az ő esetében a decens, a nagyvonalú értelmiségi imidzs imponált a szlovák interjúalanyoknak. 2.7.1.1. Az MKP viszonyulása választóihoz, az állampolgárokhoz Már az első kérdésfeltevésnél kiderült, hogy a magyar interjúalanyok nem igazán tudnak erről beszélni, ugyanis szerintük az MKP nem kommunikál velük. Minden magyar interjúalany úgy látta, hogy az MKP-t csak a választások előtt érdeklik a régiók gondjai, bajai, a választások után megszűnik mindenfajta irántuk tanúsított érdeklődés. Ez azért van, mert az MKP tudja, hogy mindig lesz elegendő szavazata, mondták. Többen viszont rámutattak arra is, hogy magyarnak lenni nem lesz mindig elégséges kritérium a szavazásnál, s már legutóbb is sokan csak azért választották az MKP-t, mert nem volt más, nem volt jobb jelölt. Az interjúalanyok szerint az MKP országos képviselőit nem érdeklik az ő problémáik, de még az örömeik sem. Főleg a közép-szlovákiaiak soroltak fel konkrét példákat: meghívtak néhány képviselőt, azok el is fogadták a meghívást, mindenki örült, hogy jönnek, s a rendezvény napján tudták meg, hogy vendégeiket hiába várják. Előfordult, hogy az
