Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
A stabil magyar választópolgár portréja, avagy a szlovákiai magyarok politika iránti érdeklődése és választási hajlandósága 2001 és 2006 között
60 A stabil magyar választópolgár portréja... Leginkább azért mennének el szavazni, mert felelősséget éreznek a jövő iránt, egy konkrét pártot szeretnének támogatni, nem szeretnék, hogy egy másik párt győzzön, állampolgári kötelességüknek tartják a szavazást és választásukkal szeretnék befolyásolni a politikát. A pozitív választási hajlandóságban a második okcsoport lényegesen kisebb szerepet játszik. Akár az első, akár a második okcsoportot tanulmányozzuk, feltűnő, hogy a vizsgált években az egyes okok különböző arányban fordultak elő, s az idők során változott a fontosságuk. Ezek azonban csak apró ingadozások, a lényegen semmit sem változtatnak (lásd 14. ábra), ugyanis a választási hajlandóság leggyakoribb és legstabilabb oka mindig a jövő iránti felelősségérzet volt. 2001-ben egy konkrét párt támogatása volt a második legfontosabb ok. 2003-ban kicsit vesztett a súlyából, de 2006-ban visszatornászta magát a második helyre. Az előző fejezetek elemzései alapján biztosan mondható, hogy ez a konkrét párt az esetek döntő többségében az MKP volt, a másik párt, amely „ellen” szavaztak volna, általában a HZDS, az SNS és ritkábban Szlovákia Kommunista Pártja. Ezen pártok győzelmének kivédése volt 2002-ben a harmadik legfontosabb ok, azóta csökkent a jelentősége. Ugyanakkor egyre többen érezték, hogy szavazni állampolgári kötelességük (2002-ben 45%, 2006-ban 53%). Az első okcsoportból legritkábban a „választásommal a politikát szeretném befolyásolni” válasz fordult elő, bár 2006-ban többen azonosultak vele, mint a korábbi években. A második okcsoportból leginkább a családi példa és a megszokás jellemző. Igaz, a családi példa az utóbbi időben kicsit visszaszorult, s a többi okot a korábbi évekhez képest többen jelölték meg, de még így is a családi minta és a megszokás dominál. A pozitív választási hajlandóság tehát nem a megszokásból, sem pedig a környezeti minták másolásából táplálkozik, hanem a jövő iránt érzett egyéni felelősségtudatból. Továbbá abból a szándékból, hogy az MKP és az általa képviselt politika elegendő támogatást kapjon, s az MKP politikájával ellentétes erők ne jussanak hatalomra. 2003- ban ugyan csökkent az MKP-t támogatni akarók aránya, amit az is magyaráz, hogy nem volt „vészhelyzet”, választóinak köszönhetően a párt ott foglalt helyet, ahol a többség látni szerette volna, vagyis a támogatás meghozta gyümölcsét. 2006-ban, az újabb választások előtt viszont visszatért a veszély, ezért a pozitív választási hajlandóságnak ez az oka újra felértékelődött. Ha tehát csak az utolsó, választások előtti hónapokat nézzük, a szlovákiai magyarok csaknem kétharmada azért akart választani, mert felelősséget érzett a jövő iránt és az MKP-t akarta támogatni. Ugyanakkor nagyjából minden második állampolgári kötelességének tartotta a szavazást és 44%-uk az MKP győzelmének elősegítésén kívül más konkrét párt győzelmét szerette volna megakadályozni. Csaknem minden harmadik a politikát szerette volna befolyásolni.
