Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

A stabil magyar választópolgár portréja, avagy a szlovákiai magyarok politika iránti érdeklődése és választási hajlandósága 2001 és 2006 között

Választási hajlandóság 49 6. ábra. Választási hajlandóság (2001) 0% 20% 40% 60% 80% 100% 2002-ben a megkérdezettek 86,7%-ára pozitív választási hajlandóság, 7,5%-ukra nega­tív választási hajlandóság, 5,8%-ukra pedig bizonytalanság volt jellemző. A választási hajlandóságot áprilisban az iskolai végzettség és a regionális hovatartozás befolyásol­ta. Minél magasabb volt a megkérdezettek iskolai végzettsége, annál többen tervezték, hogy elmennek szavazni: az alapiskolai végzettségűek 75%-a, a szaktanintézeti végzett­ségűek 86%-a, az érettségizettek 88%-a, a diplomások 93%-a. Regionális hovatartozás tekintetében a pozitív választási hajlandóság a kelet-szlováki­ai lakosoknál tetőzött (91%). A nyugat-szlovákiai és a közép-szlovákiai megkérdezettek 85%-a ment volna el szavazni, de a Közép-Szlovákiában élők eltökéltebbek voltak. Kéthar­maduk válaszolta, hogy biztosan elmennének választani, míg a nyugat-szlovákiai lakosok csupán 58%-a. A nem júliusban sem játszott szerepet. A férfiak és a nők pozitív választási hajlan­dósága elérte a 86%-ot. A többi férfi inkább nem akart szavazni, a többi nő inkább bi­zonytalan volt (lásd 7. ábra). A pozitív választási hajlandóság az életkorral nőtt. A fiata­lok 83,4%-a, a középkorúak 86,7%-a, az idősebbek 89,7%-a ment volna szavazni. A fi­atalok mutatták a legmagasabb negatív választási hajlandóságot (11,5%).

Next

/
Oldalképek
Tartalom