Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
A stabil magyar választópolgár portréja, avagy a szlovákiai magyarok politika iránti érdeklődése és választási hajlandósága 2001 és 2006 között
A STABIL MAGYAR VÁLASZTÓPOLGÁR PORTRÉJA, AVAGY A SZLOVÁKIAI MAGYAROK POLITIKA IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉSE ÉS VÁLASZTÁSI HAJLANDÓSÁGA 2001 ÉS 2006 KÖZÖTT Amikor egy kutatás során a politikára terelődik a szó, az interjúalanyok általában vagy rávágják, hogy „igen, nagyon érdekel, legszívesebben magam is politikus lennék”, vagy azt mondják, „isten mentsen a politikától”, esetleg „hagyjon nekem békét a politikával, elegem van belőle, másról sincs szó, mindig csak a politikáról” (persze ennél cifrább válaszok is elhangzanak). Az itt következő sorok továbbolvasása szempontjából teljesen mindegy, hogy a tisztelt olvasó melyik csoportba sorolja önmagát. Ez a tanulmány mindenkiről szól. Azokról is, akiket érdekel a politika, de azokról is, akiket nem érdekel. A tömegkommunikációs eszközök időről időre - leggyakrabban a parlamenti választások előtt - arról is tájékoztatnak, hogy egy adott időpontban az ország lakosai közül hányán mennének el szavazni. Ez az információ vagy a média saját felmérésének eredményein alapul, vagy valamilyen közvélemény-kutatásból származik. Bár a kettő között lényeges különbségek vannak8, egy dolog azonos: a feltett kérdés. Ez a kérdés, a különböző közvélemény-kutatások egyik leggyakoribb kérdése, így hangzik: „Ha x időpontban (ma, holnap, jövő vasárnap stb.) lennének a parlamenti választások, Ön elmenne szavazni?” A jelenség, amelynek vizsgálatát ezzel a kérdéssel nyitjuk meg, nem más, mint a választási hajlandóság, vagyis tanulmányunk második témája. 8 Csak egyet említek: a felmérésekben az vesz részt, akinek kezébe kerül a kérdőív és válaszolni is hajlandó; s mivel nem ismert az alapsokaság, például egy újság teljes olvasótábora, a válaszadókból nem lehet visszakövetkeztetni az alapsokaságra. Azaz a kapott adatok nem általánosíthatók, mert a minta nem reprezentatív. A közvéleménykutatásoknál - amenynyiben persze kellőképpen hozzáértő csapat végzi őket - a lakosságból vagy más alapsokaságból felépített reprezentatív mintán zajlik a kutatás, s a kérdőívekre a megadott kritériumoknak megfelelő emberek válaszolnak. Az eredmények egy előre beszámított valószínűséggel általánosíthatók az egész alapsokaságra.
