Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
Magyarnak lenni, avagy a nemzeti identitás néhány összetevőjéről
30 Magyarnak lenni, avagy a nemzeti identitás néhány összetevőjéről laszadók 80%-a választotta egyiket vagy másikat. A szlovákoknak is csaknem 70%-a szlovákként definiálja önmagát. Első választásuknál az állampolgárság olyannyira nem elsődleges, hogy az európaiként történő önbesorolás is megelőzi, igaz, nem sokkal. Történik ez annak ellenére, hogy államalkotó nemzetről van szó. A magyarok és a szlovákok között tehát a várttal ellentétben nem az állampolgári alapon történő önbesorolásban van a legnagyobb különbség, hanem az európai megnevezést illetően. A magyarok minimális mértékben tartják magukat elsősorban európainak (8%-uk, de ebben az európain kívül már benne vannak a magukat nyugat-, kelet- és közép-európainak nevezők is). A magukat elsősorban európainak tartó szlovákok csaknem háromszor többen vannak (21,3%). Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy a magyarként, illetve szlovákként megszólított fiatalok 2-2%-a ellenkező nemzetiségűnek tartotta magát, tehát a szlovák magyarnak, a magyar szlováknak, pedig amikor rákérdeztünk a nemzetiségükre, nem annak vallották magukat. A második választásnál a magyarok esetében a kultúrnemzeti önbesorolás újabb megerősítést nyert, a szlovákiai magyar, majd a magyar nemzeti név választásával. Ugyanakkor nőtt a magukat európainak és szlovák állampolgárnak tartók részaránya. A magyar fiatalok 56%-a tartotta magát másodsorban magyarnak, bár a hangsúly itt már a szlovákiai magyaron volt. 21%-uk európaiként, 17%-uk szlovák állampolgárként azonosította önmagát. A szlovák fiatalok második választásánál az európai önbesorolás fordult elő a leggyakrabban (41%), s csak ezután következett az állampolgári (33,6%) és a kultúrnemzeti (14,7%). 2.2. A nemzeti hovatartozás kritériumai A magyar, illetve a szlovák nemzethez tartozás kritériumait illetően (lásd 22. ábra) a magyar fiatalok válaszai egyértelműen jelzik, hogy alapvető kritériumnak az önbesorolást tartják, vagyis szerintük elsősorban az magyar, aki magyarnak tartja magát. További fontos szempontok a magyar anyanyelv, a magyar nyelv és a magyar kultúra ismerete, s egy legalább félig magyar családi háttér. Többségük a hagyományok, a jelképek tiszteletét is fontosnak tartja. A magyar iskolát nagyjából felük jelölte be a magyarság feltételeként. A többi kritériummal a magyar fiatalok többsége nem értett egyet. Tehát annak, aki magyar, nem kell okvetlenül homogén magyar családból származnia, nem kell magyar pártokra szavaznia, sem magyarok között élnie vagy magyar nyelvű istentiszteletre/misére járnia. Legfőképpen pedig nem szükséges, hogy magyar állampolgár legyen és/ vagy Magyarországon szülessen. Az utóbbi szempont tarthatatlanságát bizonyítja az is, hogy 90%-uk úgy gondolta, a szlovákiai magyarok a magyar nemzet részét képezik. Vagyis magyarok, függetlenül attól, hogy nem Magyarországon élnek. A magyar fiataloknál tehát egyértelműen megnyilvánult, hogy nemzetiségüket anyanyelvűkből, kultúrájukból vezetik le, nem pedig az olyan jellemzőkből, hogy hol született, kik között él és milyen országnak az állampolgára.
