Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
Sokat adtunk, de lehet többet is. Az adományozás és a százalékos adományozás alakulása Szlovákiában
174 Sokat adtunk, de lehet többet is 3. Közvéleménykutatások - két közvéleménykutatásról van szó, mindkettőt a Focus ügynökség készítette. Az elsőt 2005-ben (minta 1033 felnőtt állampolgár, 2004-re vonatkozó adatok), a másikat 2006-ban (Záverečná... 2005; Záverečná... 2006). Mindkettő lakossági felmérés volt, s a százalékos adományozáson kívül az adományozás egyéb formáira és a jótékonykodásra is rákérdezett. A felmérések fő témái a következők voltak: tájékozottság, adományozási hajlandóság, a kedvezményezett szervezetek tevékenységi területe, a százalékos adományozás gyakorisága, ismétlődése, egyéb adományok, jótékonykodás. 2.2. Lakossági százalékos és egyéb adományozás a felmérések tükrében 2.2.1. Tájékozottság A fentebb ismertetett közvélemény-kutatások arról tanúskodnak, hogy a lakosság egyre tájékozottabb a százalékos adományozást illetően. De nemcsak az összlakosság, hanem az adófizetők is évről évre informáltabbak, s egyidejűleg növekszik körükben a nyilatkozók aránya (lásd 24. táblázat). 2002-ben az adófizetők kevesebb mint kétharmada, 2006-ban már túlnyomó többségük értesült a százalékos adományozásról. 24. táblázat. A százalékos adományozásról értesültek és az értesült adófizetők közül a nyilatkozók aránya Összlakosság Adófizetők Nyilatkozók 2002 71% 62% 40% 2005 82% 91% 46% 2006 86% 94% 54% 2002-ben a tájékozottak két fő információs hálózatból merítettek: kétharmaduk a klaszszikus tömegkommunikációs eszközökből (televízió 53%, sajtó 16%, rádió 5%), 13%-uk más informális csatornákból, azaz ismerősöktől, rokonoktól. Csupán 5%-uk hivatkozott konkrét szervezetektől kapott információra. A többi információforrás, beleértve az internetet is, kihasználatlannak bizonyult. Sajnos a későbbi közvélemény-kutatásokban nem szerepelt a tájékozódás forrásaira vonatkozó kérdés, így nem tudjuk, hogy az eltelt időszakban változott-e az információforrások sorrendje és súlya, s ha igen, milyen mértékben. Pedig ez fontos viszszacsatolás lenne a civil szervezetek PR-tevékenysége és kampánya számára. Első látásra azt hihetnénk, ez már kevésbé lényeges, mint 2002-ben, amikor beindult a százalékos adományozás, hiszen a célcsoportot, az adófizetőket azóta szinte maradéktalanul sikerült megszólítani. Csakhogy a tájékoztatást minden évben meg kell ismételni. S a tájékoztatáson túl továbbra is újra meg újra meg kell győzni az adófizetőket, hogy éljenek az adományozás lehetőségével. Márpedig az empirikus adatok is azt tanúsítják, hogy e téren még vannak hiányosságok, hiszen 2005-ben a tájékozott adófizetők csupán valamivel több mint a fele nyilatkozott adója két százalékáról. Persze ahhoz, hogy teljesen pontos képet kapjunk, többek között tudni kellene, hogy a nem nyilatkozó adófizetők közül hányán feleltek meg a törvény által megszabott minimálisan felajánlható összeg követelményének, amely az adott időszakban 20 korona volt.
