Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2006-os helyzetkép 131 nem ebből kell kiindulni. Nem tanultam semmit Nyitrán. [...] Megvettünk x ezer könyvet, x ezer pénzért, és aztán azt benyaltad. ” Az egyetem értékelése minden bizonnyal függ attól, hogy ki milyen elvárásokkal in­dult, ugyanis az, ami az interjúalanyok egyik csoportjánál pozitívumként jelent meg, a másiknál negatívumként köszönt vissza. Példaként említeném az elméleti és gyakorlati oktatás megítélését. Voltak, akik kifogásolták, hogy az egyetemen túl sok volt az elmé­let és kevés a gyakorlat. Ahhoz, hogy ezt a témát tüzetesebben elemezhessük, részle­tesebb és mélyebb információkra lenne szükség, hiszen nem minden esetben derült ki, mit is értett az interjúalany a „túl sok elmélet” alatt. Feltételezhető, hogy egyesek nem voltak tisztában azzal, hogy az egyetemnek nem csupán gyakorlati tudást kell nyújtania, hanem elméleti tudást is. Persze esetenként jogosnak tűnt a panasz. A bányamérnöki szakot végzett, 26 éves kelet-szlovákiai interjúalany elmondta, hogy az egyetem öt éve alatt egyszer sem voltak bányában. A jogász pedig azt hozta fel példa gyanánt, hogy nem tanították meg őket szerződést írni, s amikor erre rákérdeztek, az oktató a követ­kezőt válaszolta: „majd ha bekerültök egy ügyvédi irodába, ott megtanítják veletek.” Ezzel szemben mások pozitívan értékelték az elméleti oktatást. „Inkább elméleti, mint gyakorlati egyetem, de alapos, tudományos, és ez jó", mondta a lelkész. Az interjúalanyok többsége a következőket köszöni az egyetemnek: 1. A munkaerőpiacon és a tanult szakmában kamatoztatható alaptudást - voltak, akik ezt jobban, mások kevésbé tudták hasznosítani. Legkevésbé természetesen azok, akik pályát módosítottak, nem a tanult szakmában tevékenykednek. Leginkább pedig azok, akik saját céget működtetnek. 2. Fontos képességek elsajátítását - pl. önállóság, problémamegoldó képesség, in­formációk beszerzésének képessége: „Megtanít az önállóságra, aztán megtanít az akaraterő, bizonyos határozottság el­érésére, az embert ott nem navigálják nap mint nap, [...] aki önálló és felveszi a kesz­tyűt, abból lesz valaki, elvégzi az egyetemet, aki viszont nem képes bizonyos határok át­lépésére, esetleg befullad, holott a képességei meglennének rá. [...] És ami a legfon­tosabb, lehetőséget nyit, egy kapu a világra, aki akar, az tud információt gyűjteni, fel tudja használni a későbbiek folyamán, ismeretet is ad, megtanít arra, hogy ha valamit keresünk az életben, azt hogyan kell megkeresni. ” 3. Kapcsolati tőkét - barátságok, házasságok, szakmán belüli kapcsolatok születtek az egyetemi éveknek köszönhetően, amelyeket a munkaerő-piacon tudnak kamatoztat­ni, többen vállalkozótársak lettek. Összefoglalás Ami tehát az iskolaválasztást illeti, az interjúalanyok döntő többsége érdeklődési köré­nek megfelelően választott egyetemet. Ezen belül két nagy csoport különböztethető meg: az egyik érdeklődési körét a szülői minta is formálta, a másik csoportnál ilyenfajta hatás nem érvényesült. Ha tehát a hálózatok szerepe és az egyetem választása közötti össze­függést próbáljuk behatárolni, akkor a beszélgetésekből csupán annyi derül ki, hogy a legközvetlenebb családi kapcsolatok az interjúalanyok egy részénél befolyásolták az is­kolaválasztást, a másiknál kevésbé. Itt-ott előbukkant a barátok, osztálytársak hatása, de ezek a kapcsolatok nagyon esetlegesen és éppen csak jelzésértékűén jelentek meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom