Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2006-os helyzetkép 129

sekkel indult, aztán egyéb tényezőknek köszönhetően mégis másképp alakult a sorsa. Például az egyik interjúalany háromszor felvételizett az orvosira, de nem vették fel. Elvégezte a közegészségügyet. Ma teljesen más területen dolgozik.

A felsorolt iskolaválasztási szempontok azoknál a megkérdezetteknél is előfordultak, akik szülői példa hatására választottak egyetemet. Az ő esetükben azonban az érdeklődési kör és a konkrét szakma iránti vonzalom dominált - ami részben szintén a családi minta következménye -, s ritkábban a kizárásos alapon való döntés (azért választja az adott egyetemet, mert az számára a kisebbik rossz), illetve a véletlenek hatása.

íme, néhány tipikusnak nevezhető példa:

„Az apukám is műszaki ember volt, kiskoromban a garázsban autót szereltünk, kivettem a kezéből a csavarhúzót. Én már óvodás koromban mindig villanyt szereltem, elnéztem, már hatéves koromban megkaptam az első cinezőmet, mindig tévészerelő akartam lenni. Az alapiskolában mondták, hogy menjek el gimnáziumba, ne kezdjek el mindjárt tévét szerelni, akkor elmentem gimnáziumba. Mivel gimnáziumban nem tanultam meg tévét szerelni, akkor elmentem egyetemre. Mindig is villamosmérnökire szerettem volna menni. A középiskolában mindig is a műszaki dolgok felé vonzódtam, ugyanúgy a gépészeti dolog is érdekelt, szerettem Babetát szerelni, autót szerelni az apukámmal. Ő is támogatott ebben mindig. Szerzett nekem a Duslóból öreg orosz számítógépekből kártyákat, amiből két napig tudtam kicinezni az öreg tranzisztorokat, amiket semmire nem lehetett használni, de nagy értéke volt a haveri körökben, akik szintén ilyen villamos megszállottak voltak. ”

„Gépész családból származom, ahol nemcsak a papa, mama, hanem a nagybácsi, unokatestvér, szóval kimondottan gépész család, és kicsi koromtól én azt mondtam, hogy iparista leszek. Nagyon vonzott édesapám munkahelye, unokatestvérem szintén iparista volt, ő öttel idősebb, tetszett, ahogy rajzolt, és igyekeztem kicsit őt másolni. [...] Számomra nem volt kérdés, hogy gépész leszek, világéletemben az autók vonzottak. ”

„Apu alsó tagozatos tanítóként végzett ugyanott Nyitrán. Gyerekkoromban elég gyakran voltam velük bent a kollégiumban, és tetszett nekem az a viszony, ami köztük és a diákok között volt. Lehet, hogy tudat alatt igen, de úgy konkrétan nem voltam irányítva a tanári pálya felé. ”

„A családban mindenki műszaki egyetemre járt. Nem azon a vonalon indultam, de végül is ott kötöttem ki, mert három főiskola volt kinézve, föl is vettek mind a háromra, és mégis emellett döntöttem, mert nem arról voltam híres, hogy szerettem tanulni, úgyhogy, végül is úgy volt, hogy kevés tanulással elvégeztem, és ha elmentem volna egy nehezebb sulira, akkor ott tanulni kellett volna keményen, hogy az ember elvégezze azt. S így ez olyan szempontból jó volt, hogy keveset kellett tanulni, és mégis meglett. ”

Olyan esetek is előfordultak - mint például az alábbi színésznő -, amikor az interjúalanynak nagyon határozott elképzelése volt a továbbtanulandó szakmát illetően, aztán a szülői minta hatására mégis megváltoztatta eredeti elképzelését.

„Az édesanyám remek amatőr színésznő, és kért, akkor készültem az állatorvosira, mindenképpen szerettem volna oda bejutni, és ő mondta, hogy gyere, és nézz meg egy próbánkat. Ez engem egyáltalán nem érdekelt, és elmentem, és beleszerettem az egészbe. ”

Kutatásunk egyik fő kérdése az volt, hogy vajon az oktatás nyelve befolyásolta-e a megkérdezettek iskolaválasztását, tehát jellemző-e, hogy inkább magyar tanítási nyelvű