Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Magyarnak lenni, avagy a nemzeti identitás néhány összetevőjéről

Ahogy a szlovákiai magyarok látják

11

Minek nevezték magukat a megkérdezettek, vagyis mi a vizsgált népcsoport „nemzeti neve” (Veres 2005, 104)? Tizenöt lehetőséget soroltunk fel, s aki egyiket sem érezte találónak, saját maga is megnevezhette magát az általa megfelelőnek tartott módon (lásd 2. ábra). Mindenki két önbesorolási lehetőséget kapott, vagyis megmondhatta, hogy elsősorban és másodsorban kinek érzi magát.

2. ábra. Leginkább úgy határoznám meg magam, mint... (%)

10

15 20 25 30 35

40

magyarszlovákiai magyar

_127,2

felvidéki

magyar anyanyelvű szlovák állampolgár

csallóközi, mátyusföldi, stb.

szlovák állampolgár

szlovákiai

A kapott válaszok nem okoztak meglepetést, hiszen korábbi kutatásainkhoz hasonlóan a magyar és a szlovákiai magyar megnevezés fordult elő a leggyakrabban, méghozzá első és második választásként is. Tehát a válaszadók egyharmada egyetemes magyarnak érzi és nevezi magát, minden egyéb jelző nélkül, s alig valamivel kevesebben a magyar megnevezéshez az ország nevét illesztik hozzá. Gyakorlatilag tehát első választásként 64%-uk, második lehetőségként 56%-uk magyarnak vagy szlovákiai magyarnak tekinti magát.

A harmadik leggyakoribb nemzeti név a felvidéki, azonban jóval ritkább az előző kettőnél (17,8%, illetve 13,5%). A többi lehetőség közül a magyar anyanyelvű szlovák állampolgárt 5%-uk választotta, a továbbiakat még kevesebben. Vagyis a nemzeti név leg-