Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2001-es helyzetkép 115- Több helyre is felvették őket, így választhattak, s ők a magyarországi továbbtanulás mellett döntöttek:

„Engem mindkét helyre, a Szlovák Műszaki Egyetemre és Győrbe is felvettek - pontosabban az előbbire felvételi nélkül jutottam be -, de mivel a barátom bátyja Győrbe járt, ajánlotta, hogy próbáljam meg oda is, és szerencsére bejutottam."

b) A többi interjúalany a kiválasztott pályára eleve Magyarországon szeretett volna készülni. A továbbtanulási lehetőségeket illetően valamennyien jól informáltak voltak. Kettejüknek nem sikerült a felvételi, de még akkor sem gondoltak arra, hogy idehaza próbálkozzanak. Az egyik inkább elment külföldre bébiszitternek, és egy év múlva újra próbálkozott. Akkor már felvették. A másik a sikertelen felvételi után más magyarországi egyetemre jelentkezett, és oda bejutott. A többieket azonnal felvették, mégpedig a választott szakra. Az egyik interjúalany egyszerre két főiskolán is tanult.

Összegezve a leírtakat, a következő iskolaválasztási tendencia rajzolódik ki:

voltak interjúalanyok, akik azért tanultak Magyarországon, mert különböző kényszerítő tényezők miatt nem tehettek mást, vagy egyéb lehetőségekkel összehasonlítva ez tűnt a legjobbnak. Ők valójában nem nagyon válogathattak. Az interjúalanyok másik csoportja viszont szabadon, minden kényszer nélkül dönthetett. A magyarországi továbbtanulást három okból kifolyólag részesítették előnyben:- A magyar tanítási nyelv miatt:

„Az a lehetőség, hogy hitoktatói szakot is tanulhatok, sőt mindent az anyanyelvemen, egyértelművé tette számomra, hogy Magyarországra megyek. ”- Úgy gondolták, ott magasabb a színvonal:

„Én elsősorban azért döntöttem a Győr mellett, mert azt gondoltam, hogy ott jobb a színvonal, ami igaz is. Ott tényleg jobb a színvonal. Magyarországon kicsit más az iskolarendszer. [...] Szóval eredetileg sokkal rosszabbra számítottam, már csak azért is, amiket itthon hallottam a nyitrai pedagógiáról, hogy szocialista tankönyvekből tanulnak, meg nem tudják, hogy honnan szerezzék az információkat, vacak előadók vannak. De szerencsére Magyarországon máshogy mennek ezek a dolgok, és a gyakorlati képzés az nagyon-nagyon jó volt. Az nagyon sokat adott. "- A kiválasztott szakot Szlovákiában akkoriban nem oktatták, például nem képeztek egyszerre alsó tagozatos pedagógusokat és hitoktatókat:

„A magyarországi - nagykőrösi - tanulásomat elsősorban és döntően az a tény befolyásolta, hogy Szlovákiában nincs ilyen szintű katechétaképzés.”

Úgy tűnik, hogy a sikeres magyarországi felvételik után vége lett - legalábbis egy időre - a zűrös időszaknak, s az egyetemi évek alatt tovább folytatódott a korábban gördülékenynek jellemzett időszak. Az interjúalanyok ugyanis kivétel nélkül valamennyien dicsérték a magyarországi alma matert, az ottani környezetet, a magyarországiak segítőkészségét. Illusztrációképpen néhány vélemény: „amikor odakerültem Győrbe, mindjárt kinyílt előttem egy világ, egy színesebb világ’, „más ott az emberek mentalitása, sokkal közvetlenebbek”, „a főigazgató, Nagy István és felesége Ilonka néni, [...] igen nagy segítséget nyújtottak. Évek óta felkarolják, istápolják a határon túliakat." S egy komoly vallomás ugyanettől a lánytól: „A leglényegesebb állomás az életemben a főiskola, ami a hitemnek és a hivatásomnak megfelelő volt, és erősített is, segített, a személyiségemet formálta. Jól éreztem ott magam, az identitástudatom is ott alakult ki. Tisztázódott az, hogy mi az értelme az életemnek.”