Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
88 A jogfosztottság időszaka get vállal az 1945. október 25-i kormányhatározat „pontos betartására”. Mindkét fél rögzíti, hogy a csehszlovákiai magyarság kérdése az egyezmény aláírása ellenére megoldásra vár, s amennyiben a két kormány ezt nem tudná rendezni, jogukban áll a békekonferenciához fordulni. A lakosságcsere-egyezmény aláírását követő találkozón Vladimír Clementis felszólítja a magyar koalíciós pártok vezetőit egy újabb egyezmény aláírására a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú átvételéről. Clementis szerint a Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogokra nem számíthatnak, sőt a csehszlovák kormány az egy tömbben élő magyar lakosságot szét fogja telepíti az ország különböző területeire. A jelenlevő magyar politikusok (Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre és Veres Péter) egyöntetűen visszautasítják a teljes magyar lakosság átvételére vonatkozó csehszlovák követelést. (Clementis szóban előadott javaslatát Gyöngyösihez intézett levelében is megismétli, amelyben ráadásul anyagi támogatást is kilátásba helyez arra az esetre, ha Magyarország vállalná a teljes szlovákiai magyar lakosság átvételét.) 1946. március elején A csehszlovákiai magyarság képviselői Gyöngyösi János külügyminiszterhez, a magyar kormányhoz és parlamenthez intézett memorandumukban foglalják öszsze a lakosságcsere-egyezménnyel kapcsolatos kifogásaikat. A memorandum sérelmesnek minősíti már azt is, hogy a felvidéki magyarság sorsáról annak megkérdezése nélkül döntöttek, s kilátásba helyezi, hogy amennyiben a magyar kormány nem tudja megvédeni a magyar kisebbség érdekeit, az az ENSZ-hez fordul védelemért. 1946. március 1. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az SZNT 15 demokrata párti képviselője Andrej Cvinček nyitrai kanonok vezetésével megalakítja a Keresztény-republikánus Pártot. A párt március 5-én felvételét kéri a Nemzeti Frontba. 1946. március 4. Megkezdi magyarországi tevékenységét a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, amely a lakosságcsere-egyezményben jogot szerzett arra, hogy 6 héten keresztül szabadon propagálhassa a magyarországi szlovákok között a Csehszlovákiába való áttelepülés gondolatát. Munkatársai a toborzás folyamán 133 magyarországi községben 277 népgyűlést szerveznek, a budapesti rádióban 154 óra műsoridőben 266 adást sugároznak, szétosztanak 118 100 plakátot, 790 ezer újságpéldányt, 46 335 könyvet, 490 ezer brosúrát és 540 ezer röplapot. A toborzásban a bizottság munkatársain kívül részt vesz csaknem az egész szlovák politikai vezetés, a kulturális, egyházi és közélet számos jelentős képviselője, többek között Viliam Široký miniszterelnök-helyettes, Jozef Lettrich, az SZNT elnöke, Karol Šmidke, a Megbízottak Testületé elnöke, Gustáv Husák, Ladislav Novomeský és Martin Kvetko megbízottak, valamint Štefan Osuský evangélikus püspök.
