Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
1944. augusztus 29-1948. október 25.83 a lakosságcseréről. A tárgyalások előfeltétele ugyanakkor, hogy csehszlovák részről vessenek véget a magyar kisebbség üldözésének, s függesszék fel a magyarellenes rendeletek végrehajtását. 1945 őszén Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula pozsonyi főiskolai hallgatók - Paxy László római katolikus káplán tanácsára - a magyar kisebbség sérelmeinek dokumentálása, tiltakozó jegyzékek összeállftása s Magyarország és a külföld tájékoztatása céljából Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség (CSMADNÉSZ) néven titkos szervezetet hoznak létre. A főként a katolikus értelmiséget tömörítő szervezet vezető egyénisége Arany A. László nyelvtudós, egyetemi tanár lesz. 1945. december 1. Az előzetes szovjet és amerikai megállapodásnak megfelelően befejeződik a szovjet és amerikai csapatok kivonása Csehszlovákiából. 1945. december 3. Prágában a Vladimír Clementis külügyi államtitkár vezette csehszlovák és a Gyöngyösi János külügyminiszter vezette magyar küldöttség tárgyalásokat kezd a csehszlovák-magyar lakosságcseréről. A csehszlovák fél által előterjesztett javaslat szerint a magyar kisebbség egy részét a paritásos lakosságcsere keretében, a többit egyoldalúan telepítenék át Magyarországra; a magyar lakosság egy része végül megkaphatná a csehszlovák állampolgárságot, de kisebbségi jogokkal nem rendelkezhetne. A magyar fél az egyoldalú kitelepítést elutasítja, a népcsere feltételéül pedig a magyarellenes intézkedések hatálytalanítását, az áttelepítendő magyarok kiválasztásába való beleszólást, valamint a népcsere után is Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogainak biztosítását vagy lakóterületükkel együtt Magyarországhoz csatolását szabja. Gyöngyösi szerint, ha Csehszlovákia mindenáron a csehek és szlovákok nemzeti államává akar válni, és meg akar szabadulni magyar kisebbségétől, úgy adja át őket „a hozzájuk tartozó földdel, területekkel" együtt. 1945. december 4. A tárgyalások felvételének eredményeként a csehszlovák hatóságok leállítják a magyar férfiak csehországi deportálását. Az SZTH december 1-jéig 9247 magyart szállított Cseh- és Morvaországba, többségüket Délnyugat-Szlovákiából, a Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Verebélyi, Lévai, Érsekújvári, Ógyallai és Zselizi járás területéről. A deportáltak túlnyomó részét nem a szudétanémet határvidékre, hanem Csehország központi területeire szállítják. Vladimír Clementis a csehszlovák kormány ülésén a lakosságcsere-tárgyalások addigi menetéről beszámolva elmondja: tudtára adta Gyöngyösinek, hogy Csehszlovákiát nem érdekli a Szlovákiába való áttelepülési elutasító szlovákok sorsa, s elmagyarosításukhoz „sok szerencsét" kívánt.
