Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata
36 A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata lehetővé. A rendszerváltást követően néhány magyarlakta településnek még sikerült visszaszereznie 1948 előtti történelmi megnevezését, 1992-től kezdődően azonban a szlovák állami szervek a névváltoztatási kérelmeket különböző indokokkal rendre visszautasították. A múlttal való szembenézés és a második világháború utáni magyarellenes (cseh)szlovák kisebbségpolitika felülvizsgálására való hajlandóság hiányát jelezte az is, hogy a magyar képviselőknek nem sikerült elérniük, hogy a szlovák parlament a zsidó deportáltaktól és a német kitelepítettektől való bocsánatkéréshez hasonlóan fogadjon el nyilatkozatot a magyar kisebbséggel kapcsolatban is, s Ítélje el a kollektív bűnösség elvének alkalmazását. Az 1992. júniusi parlamenti választásokon az Együttélés, az MKDM és a Popély Gyula vezetésével időközben megalakult Magyar Néppárt hármas koalíciója megismételte korábbi eredményét, s ismét parlamenti képviselethez jutott, az ezúttal önállóan induló Magyar Polgári Párt azonban kiszorult mind a szlovák, mind a szövetségi törvényhozásból. Szlovákiában a választások egyúttal a korábbi kormánykoalíciót alkotó rendszerváltó politikai erők vereségét és a reformellenes nacionalista pártok, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) és a Szlovák Nemzeti Párt hatalomra jutását eredményezték. A választások szlovákiai győztese, a Vladimír Meóiar vezette DSZM, a rendszerváltás után kiéleződött cseh-szlovák viszonyt és a föderáció jövőjéről folytatott megbeszélések sikertelenségét kihasználva, 1992. július 17-én szuverenitási nyilatkozatot fogadtatott el a szlovák törvényhozással, majd a választások csehországi győzteseivel folytatott tárgyalásokon megállapodott a cseh-szlovák államszövetség megszűnésében, melynek eredményeként 1993. január 1-jével megalakult az önálló Csehország és Szlovákia. A magyar politikai tömörülések, noha korábban igen jelentős eltérések voltak közöttük többek között Szlovákia államjogi helyzetének és esetleges önállósulásának megítélésével kapcsolatban is, miután az új Meóiar-kormányzat kisebbségellenes politikája szorosabb együttműködésre késztette őket, 1992. december 5-én aláírt közös dokumentumukban elmarasztalóan nyilatkoztak Csehszlovákia megszűnésének körülményeiről. A rendszerváltást követő években jelentős változásokon ment át a (cseh)szlovákiai magyarság intézményrendszere is. A pártállami keretek közötti központi irányítás megszűntét követően megkezdődött a független magyar kisebbségi intézményrendszer, a civil szféra kiépítése, ami a korábbi évtizedekben alig változó kisebbségi intézményi struktúra teljes átalakulásához vezetett. Az állami támogatás csökkenésével a Csemadok korábbi rendezvényei egy részét már nem tudta finanszírozni, a szövetség keretében működő szakbizottságok pedig önállósulva, társaságokként folytatták munkájukat. így jött létre többek között a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság és a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, a Csemadok csehországi testvérszervezeteként pedig már 1990 februárjában megalakult a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Ezeken túlmenően új szövetségek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek alakultak, mint például a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, Cseh-
