Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata
A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 És 1992 KÖZÖTTI TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA A második világháborút követő évek a (cseh)szlovákiai magyarság történetének legtragikusabb periódusát jelentették. A háború után újjászülető Csehszlovákia vezetői az 1918-ban akarata ellenére kisebbségi sorba került s a csehszlovák állammal azonosulni nem tudó német és magyar kisebbséget tették felelőssé az ország 1938-1939-ben - külpolitikai okok és a nemzetiségi kérdés rendezetlensége mellett nem elhanyagolható mértékben a cseh-szlovák viszony rendezetlensége miatt is - bekövetkezett széteséséért. Edvard Beneš és munkatársai a kisebbségi kérdés határrendezéssel történő megoldásának lehetőségét és a csehszlovák nemzetiségi politika megreformálását egyaránt elutasftva célul tűzték ki a német és magyar kisebbség kitelepítését és az ország szláv nemzetállammá alakítását. A nem szláv kisebbségek kitelepítésének gondolatát az 1938. szeptemberi müncheni döntés után államfői tisztségéről önként lemondó és Londonba távozó Edvard Beneš által vezetett londoni csehszlovák emigráns körök fogalmazták meg. A kezdetben csupán a németek kitelepítését szorgalmazó elképzelések 1943 decemberében, Beneš moszkvai útja során egészültek ki a szlovákiai magyarság kitelepítésének tervével. A kitelepítésekhez való hozzájárulásra a londoni csehszlovák emigráns kormány hivatalosan első ízben 1944. november 23-án kérte fel az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányát. A nyugati nagyhatalmak reagálása a memorandumra azonban meglehetősen tartózkodó volt, mint ahogy elutasításuknak köszönhetően hiúsult meg az emigráns kormány azon igyekezete, hogy a Magyarországgal megkötendő fegyverszünet feltételei közé vegyék fel a magyar lakosság egyoldalú kiutasítását Csehszlovákiából. A német és magyar kisebbség kitelepítésének diplomáciai előkészítésével párhuzamosan kezdetét vette a német- és magyarellenes jogalkotás is. Az első jogfosztó rendelkezések már az 1944 augusztusában kitört szlovák nemzeti felkelés idején megszülettek, amikor a felkelést irányító Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) rendeleteket hozott többek között az Esterházy János vezette Magyar Párt feloszlatásáról, a magyar nyelvű oktatás és a magyar istentiszteletek korlátozásáról. Beneš és a londoni emigráció kisebbségellenes elképzeléseit 1944 folyamán az események folyását egyre inkább meghatározó, Klement Gottwald vezette moszkvai csehszlovák kommunista emigráció is átvette. A londoni emigráns kormány, a moszkvai emigráció és az SZNT képviselői által 1945 márciusában Moszkvában egyeztetett, majd április 5-én Kassán kihirdetett kormányprogram
