Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
114 A jogfosztottság időszaka 1946. november 23. A magyar kormány a csehszlovák kormányhoz intézett jegyzékében tiltakozik a magyar lakosság deportálása ellen, majd november 25-én arra utasítja Szegedy- Maszák Aladár washingtoni magyar követet, hogy tájékoztassa a Külügyminiszterek Tanácsát a szlovákiai magyarság széttelepítéséről. 1946. november 26. Károlyi Mihály Edvard Benešhez intézett levelében - 25 éves ismeretségükre hivatkozva, s abban a reményben, hogy a deportálások az ő tudta nélkül folynak - a köztársasági elnök közbenjárását kéri az akció leállítása érdekében. 1946. november 27. Gyöngyösi János a csehszlovák kormányhoz intézett újabb jegyzékében közli, hogy a magyar kormány a szlovákiai magyarsággal szembeni bánásmód miatt november 29-ével kezdődően felfüggeszti a vagyontalan magyarországi szlovákoknak a csehszlovák fél által szorgalmazott átköltöztetését Csehszlovákiába. 1946. november 29. Mindszenty József esztergomi érsek táviratban kéri Francis Joseph Spellman New York-i és Bernard Griffin londoni bíboros érsek közbenjárását a brit külügyi szerveknél és az ENSZ-nél a deportálások leállítása érdekében. Mindszenty egyúttal beutazási kérelemmel fordul a csehszlovák hatóságokhoz, hogy a hivatalos egyházi ügyek intézése mellett szót emelhessen a deportálások leállítása érdekében is. 1946. december 1. A csehszlovákiai magyarság „pártkülömbség nélküli megbízottai” nyitrai értekezletükön 10 pontba foglalt határozatukban kérik fel a magyar kormányt a magyar kisebbség érdekeinek védelmére. A deportálási akció miatt kérik többek között a lakosságcsere-egyezmény érvénytelennek nyilvánítását, a miniszterelnökség keretében pedig egy, a csehszlovákiai magyarság ügyeivel foglalkozó ügyosztály felállítását. 1946. december 2. Prágában a CSKP KB és az SZLKP KB Elnökségének együttes ülése megbízza Jozef Soltész szociálisügyi megbízottat, hogy intézkedjen 250 000 szlovákiai magyar Csehországba szállításáról, egyúttal határozatban mondja ki, hogy a deportáltak hátrahagyott vagyonát ún. nemzeti gondnokság alá kell helyezni. Az ülés résztvevői a volt Szlovák Köztársaság háborús bűnökkel vádolt vezetőinek (Jozef Tiso köztársasági elnök, Alexander Mach belügyminiszter és Ferdinand Ďurčanský külügyminiszter) aznap kezdődő pozsonyi pere kapcsán, amellett hogy elítélésüket elsőrendű politikai feladatnak minősítik, elhatározzák a DP- ben levő ún. ludákok elleni fellépést is.
