Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 - Nostra Tempora 13. (Somorja, 2006)
Kronológia
106 A jogfosztottság időszaka hessék tanulmányaikat, s csonka féléveiket a magyar felsőfokú oktatási intézmények beszámítsák. 1946. szeptember 3-5. Alakuló ülését tartja az alkotmányozó nemzetgyűlési választások eredményei alapján újjáalakuló Szlovák Nemzeti Tanács, amelyben a DP 63, az SZLKP 31, a Munkapárt és a Szabadságpárt 3-3 helyet kap; magyar és német tagja nincs. A testület elnökévé ismét Jozef Lettrichet, a DP elnökét választják. 1946. szeptember 5. Párizsban a csehszlovák és magyar küldöttség eredménytelen tárgyalásokat folytat a lakosságcsere végrehajtásának lehetőségéről. A csehszlovák fél az áttelepítendő háborús bűnösök számának csökkentése fejében a magyarországi szlovákok számára újabb 1 hónapos jelentkezési lehetőséget, s a népcsere 30 napon belüli megkezdését igényli, ellenkező esetben az áttelepítésre jelöltek egyoldalú kitoloncolását helyezi kilátásba. A magyar fél a csehszlovák javaslatot ultimátumnak minősítve a népcsere megindítását a vitás kérdések, mindenekelőtt a „háborús bűnösök” kérdésének rendezésétől teszi függővé. 1946. szeptember 6. A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottságában Csehszlovákia előterjeszti Magyarországgal szembeni területi követeléseit: a Duna jobb partján 5 falu (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún, Rajka és Bezenye) átadását követeli a pozsonyi hídfő megnagyobbítása céljából. Juraj Slávik washingtoni csehszlovák követ érvelése szerint a 150 km2 nagyságú terület elengedhetetlenül szükséges Pozsony városának és kikötőjének fejlesztéséhez. A bizottság meghallgatja Sebestyén Pál magyar küldöttet is, aki abszurd helyzetnek nevezi, hogy miközben Csehszlovákia 200 000 magyar kitoloncolását követeli, újabb magyar területekkel kívánja növelni az ország területét. 1946. szeptember 8. Az SZTH kidolgozza a lakosságcsere során kicserélendő lakosság „ikresítésére” vonatkozó irányelveit, amelyekben meghatározza, hogy az egyes dél-szlovákiai térségekbe, községekbe és gazdaságokba mely magyarországi térségek, községek és gazdaságok szlovák lakosságát kell betelepíteni. 1946. szeptember 9. A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottsága a csehszlovák területi igények megvitatását A. T. Stirling ausztrál küldött javaslatára egy öttagú albizottságra bízza, amelyben Ausztrália, Kanada, Új-Zéland és Ukrajna küldötte mellett az érintett Csehszlovákia képviselője is helyet kap. Miután a Központi Reszlovakizációs Bizottsághoz a július 1-jei határidő lejártát követően is nagy számban érkeznek a reszlovakizálni szándékozók jelentkező-
