Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Soós Kálmán: Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig (1985 - 2005)
Tudományos könyvkiadás Kárpátalján a rendszerváltástól napjainkig 19 adója, az ungvári Galéria Kiadó, illetve egy évvel később egy amerikai-magyarukrán vegyes vállalat bázisán, szintén Ungváron, az Intermix Kiadó, de könyvkiadásra vállalkozott az 1990 végétől megjelenő Tárogató című élclap szerkesztőgárdája is.62 A peresztrojka hozta politikai változások szinte első, lágy fuvallata természetesen új lehetőséget teremtett a folyóiratalapftási kísérletek terén is. 1987-ben Évgyűrűd címen a József Attila Alkotóközösség évente egyszer megjelenő almanachja látott napvilágot a Szovjetunió írószövetsége kárpátaljai szervezetének magyar csoportja, illetve a Kárpáti Kiadó gondozásában. 1988 második felétől a Kárpáti Igaz Szó hétvégi mellékleteként az Új Hajtás, majd 1989- ben létrejött az 1944 utáni Kárpátalja első önálló irodalmi folyóirata, a Hatodik Síp, amelynek bázisán a régiónkra szakosodó Új Mandátum Könyvkiadó és a lap ungvári szerkesztősége már 1991-ben elindította a Hatodik Síp Könyvek című sorozatát. Az 1993-ban megjelent Pánsíp viszont már azzal büszkélkedhet, hogy nemcsak alapítója Kárpátalja első irodalmi folyóiratának, hanem életrehívója, főszerkesztője, sőt egyben kiadója is, elindítva ezzel a többességet, a sokszorozódást.64 A korszak irodalmi életének kiváló ismerője e tekintetben arra hívja fel a figyelmet, hogy a 90-es évek eleje „még magába foglalta az eufórikus önszerveződés mindenre kiterjedő figyelmét”, azonban a „kárpátaljai magyar irodalom intézményesülési folyamatait meghatározó és leginkább befolyásoló tényezői, az ideológiai és hatalmi (kanonikus)65 együttgondolkodás után hamarosan a tőke mozgatta kanonizálódás világába kényszerültek.” A tőke megjelenésével a hazaiak mellett magyarországi kiadók is hozzáláttak a kárpátaljai szerzők műveinek kiadásához. E tekintetben fordulópont 1993, amikor közel félszáz könyv került az olvasó asztalára, annyi, mint az állami kiadó fennállása óta összesen.66 A látszólagos pezsgést mutatta, hogy 1993. február 6-án Ungváron megrendezésre kerülhetett a kárpátaljai magyar könyvek bemutató napja.67 A fórumteremtés, az intézményesülés s e példátlan könyvrobbanás fölötti örömbe azonban már elég korán üröm is vegyült. Egy 1993 telén a könyv- és lapkiadás témában összehívott értelmiségi találkozó során számos aggály megfogalmazódott. Az egyik résztvevő nemcsak azt tette szóvá, hogy az ő kiadójához képest a magyarországi minisztériumi kiírás legfőbb pályázója és díjazottja „az állami struktúrát megkerülő" Kárpáti Kiadó magyar szerkesztősége, amely mögött annak „invenciózus szerkesztője”, egyben egy nyugati, magyarországi és ukrajnai érdekeltségű Kft. bázisán létrejött Intermix Kiadó ungvári vezetője áll, hanem azt is, hogy aggályok merülnek fel magával a támogatási rendszerrel. Úgy látta, hogy „egy kárpátaljai társadalmi szervezet részéről egyfajta kisajátítási törekvés tapasztalható”, s „az anyaország segítő jobbját ez a szervezet egymaga szeretné megfogni”. Ezt az aggályát megtoldotta egy másikkal, s így eljutott annak óvatos megfogalmazásáig, „vajon a kedvező megjelenési feltételekkel eddig korántsem elkényeztetett kárpátaljai szerzők rendelkeznek-e annyi jó kézirattal, illetve képesek-e annyi nívós új mű megírására, amennyi a most megfutott lehetőségekkel arányban áll? Mert ha igen, akkor a robbanás - mint egy kőbányában - újabb és újabb értékeket emelhet a felszínre. Ha viszont nem...: akkor a muníció fölösleges pocsékolását tapasztaljuk majd és a látványos tűzi
