Simon Attila (szerk.): A határon túli magyar tudományos könyvkiadás - Nostra Tempora 12. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Liszka József: A szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás a rendszerváltástól napjainkig
A szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás a rendszerváltástól... 103 évi hárommal jelent meg. 2003-tól évi négy számban lát napvilágot. 2004-ben Komáromban Pont címen útjára indult egy újabb társadalomtudományi folyóirat, aminek ez ideig kettő száma jelent meg. Említettem már, hogy az Irodalmi Szemle továbbra is közöl szórványosan tudományos, elsősorban néprajzi, nyelvészeti, irodalomtudományi tárgyú írásokat. A másik Szlovákiában megjelenő magyar irodalmi folyóirat, a Kalligram szintén ad(ott) közre időről-időre a szűkebb értelemben vett szépirodalmon túlmutató dolgozatokat is (pl. Erdélyi Zsuzsanna emlékszám). A komáromi székhelyű Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana címen évkönyvet ad ki abból a célból, hogy publikálási lehetőséget nyújtson egyrészt a szlovákiai magyar kutatóknak, továbbá szlovákiai magyar témákkal foglalkozó más (elsősorban magyarországi) szakembereknek (magyar, szlovák, illetve egyéb, főleg német és angol nyelven), valamint a jobb információáramlás érdekében közép-európai néprajzkutatók munkáit is közreadja, általában magyarul. Végezetül a kiadókról, továbbá a terjesztés, a finanszírozás kérdéseiről is szót kell ejteni. A rendszerváltás előtt egyetlen kiadó, a Madách Könyv- és Lapkiadó foglalkozott szórványosan tudományos tematikájú (hivatalosan: tudományos ismeretterjesztő) könyvek megjelentetésével is. 1989 után hegemóniáját elveszítette, s mellette az AB-Art, a Kalligram a Lilium Aurum, a Méry-Ratio és a Nap kiadó foglalkozik (hogy csak a nagyobbakat említsem) könyvkiadással. Közülük a legmódszeresebben a Kalligram és a Lilium Aurum gyakorlatában van jelen a tudományos (régészeti, történet- és irodalomtudományi, nyelvészeti, helytörténeti, néprajzi, művészettörténeti stb.) könyvkiadás. Előbbi egy sorozatot (Csallóközi Kiskönyvtár) is megjelentet, amely a Csallóközzel és szűkebb térségével foglalkozó történeti, néprajzi-honismereti jellegű kismonográfiákat, tanulmányköteteket tartalmaz. Az eddig említettek mellett kisebb helyi, regionális alapítványok, önkormányzatok is adnak ki időről-időre, inkább honismereti jellegű, semmint tudományos igénnyel megírt helytörténeti vagy néprajzi munkákat. Közülük messze kiemelkedik a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya mellett létrehozott Gyurcsó István Alapítvány tevékenysége. Kiadásában jelennek meg a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek, jelentős mértékben néprajzi tematikával. A tornaijai Kulturális Antropológiai Műhely az utóbbi években bontogatja szárnyait, s újabban tudományos igényű publikációkkal is jelentkezik.19 Ha érintőlegesen is, szólni kell a felsorolt, civil kezdeményezések révén létrejött tudományos csoportosulások tevékenységének finanszírozási kérdéseiről is. Közös jellemzőjük, hogy - tudomásom szerint - szinte kivétel nélkül a mai napig egyik sem részesül alanyi jogon szlovák vagy magyar állami támogatásban (kivételnek számít talán a Gramma Nyelvi Iroda, amely - mint utaltam rá - /részben?/ a Magyar Tudományos Akadémia költségvetéséből működik). Ha a problémát meg nem is oldja, valamelyest remélhetőleg enyhít majd a gondokon a Magyar Tudományos Akadémia most kialakulófélben lévő műhelytámogatási programja. Egyébként mindegyik műhely és csoportosulás ad hoc-szerű, évente ismétlődő pályázati procedúrák alapján jut hozzá (ha éppen hozzájut) a működéséhez szükséges anyagiakhoz. Ez a bizonytalansági tényező persze rányomja a
