Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
Nemzeti szenvedély 91 4. Nemzeti szenvedély Bár a nemzeti identitás nem azonos a törzsivel, lélektani elemei nyilvánvalóan vannak.155 A nemzeti azonosulás érzelmi azonosulás is, a nemzeti összetartozás egyben az összetartozás érzését is jelenti. Sokan ezt tekintik a nacionalizmus lényegének. Mások fontos elemének. Ugyanakkor éppen modernizációs elemei miatt nem lehet csak érzelmi természetű. Vagyis a nemzeti identitás lélektani elemeivel együtt sem azonosítható a törzsi identitással. De a nemzet lélektani elemei nem feltétlenül azonosak a szenvedélyek uralmával, illetve az általuk motivált, egymástól elváló preferencia-sorrend kialakulásával, jóllehet a liberális nacionalizmus is gyakran magyarázza ekképpen.156 Éppen ezért részletesebben meg kell vizsgálni ezt az álláspontot, hiszen ez nyilvánvalóan kizárja a nacionalizmust abból a morális térből, melyben indokolható emberi jogi besorolása. A nemzeti identitás érzelmi besorolásának egyik lehetséges következménye, hogy nemcsak a nemzeti és nemzetiségi jogok vonatkozásában, hanem minden olyan identitásforma jogi védelmében veszélyforrást kell látnunk az állam egysége szempontjából, amelynél feltételezhetők jelentős szenvedélyelemek. Például a vallásszabadság,157 de akár maga a szólásszabadság is - ezt jelzi többek közt Mill említett önellentmondása - az államot, sőt a társadalmat bomlasztó tényező. Vagyis ezekben az esetekben is a hobbesi megoldáshoz kellene eljutnunk a politikai rendszer kérdésében. Ez azonban a liberális nemzetállam végét jelentené. Éppen ezért a felfogás fő problémája nem pusztán az, hogy hogyan bizonyítható a nemzeti identitás szenvedélyszerű természete, hanem az is, hogy hogyan választható el a szenvedélynek, sőt indulati jellegűnek minősített nemzeti identitás a többi, emberi jogi védelmet is érdemlő, ám a józan ész által kontrollálhatónak tekintett identitásformától. Tovább nehezíti ezt a különbségtételt a nemzeti identitás elemeinek nem véglegesíthető sora. Ebből a szándékból persze az is következne, hogy a többi politikai dimenzióval is bíró identitásforma sem jelentheti a szenvedélyek uralmát az egyén fölött. Az érv tehát csak akkor állja meg a helyét, ha bizonyítható, hogy a nemzeti identitás olyan identitástípus, amely szükség
