Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
86 Nemzet és morál Ha pedig védhető ez a különbségtétel, akkor éppen a kisebbségek kapcsán kell különbséget tenni a kisebbség nemzeti és törzsi típusa között. Tehát nem keverhetjük össze a nemzeti és törzsi kisebbségek jogigényeit egymással, hiszen eltérő az a társadalmi szerkezet, melyet e jogok védeni hivatottak. Sőt számolnunk kell az olyan kisebbségekkel is, melyek tagjai más - a nemzet előtti - identitással bírnak, és annak megfelelő társadalmi szerkezettel rendelkeznek, például rendi kötődésűek, vagy olyan kisebbségekkel, amelyek az európai modelltől eltérő rendszerrel és identitással váltották fel a törzsiséget. Vagyis a nemzeti identitás bomlasztotta a középkor rendi kiváltságokon kialakult világát, még ha egyes elemeit magába is építette. És nyilvánvalóan bomlasztja a többi prenacionális identitásformát is, még ha kisebb-nagyobb mértékben belőlük is átvesz egyes elemeket. A probléma lényege ezért nem pusztán az, hogy vajon a nemzetállamnak joga van-e ezeket az identitásformákat is besorolni az elfelejtendők körébe, hanem hogy egyben megszabhatja-e átalakulásuk irányát. Tehát az érintetteknek lehetőségük nyílik-e saját döntéseik meghozatalára nemzetté válásuk során, végig mehetnek-e saját útjukon, avagy fel kell adniuk teljes örökségüket az államhatalom nyomása alatt. Tehát az asszimiláció-e az egyetlen alternatíva számukra, avagy létezik a modernizációnak egy, a közösséget és tagjai identitását is átalakító, ám számos elemét megőrző és ezekhez is illeszkedve új elemekkel kiegészítő megoldás, amely alapvetően saját döntéseik eredménye. Olyan, amely révén elsajátíthatják a modernebb világ lényegi elemeit, ugyanakkor megtarthatják ősi kultúrájuk értékeit, jóllehet ezek különböznek az új társadalmi környezetük kulturális örökségétől. Az utóbbi megoldás nyilvánvalóan lehetséges, hiszen nem egy ilyen sikeres modernizációs stratégia zajlott le a 20. században. Ugyanakkor a modernizációnak az adott közösségen belül kell lefolynia. Maguknak a tagoknak kell megújítaniuk közösségüket, a külső világ csak segítheti őket ebben. Nem modernizálhatnak egy adott közösséget olyan személyek, akik nem tagjai az adott közösségnek, nem azonosulnak vele, nem ismerik belső értékrendjét, sajátosságait, és ezért megalapozott álláspontjuk sincs arról, hogy mit lehet és kell megőrizni az adott közös-
