Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
VI. A jogok és az esélyegyenlőség
Az esélyegyenlőség 199 ledniük az „elmaradottabbakhoz". Ebben a helyzetben az „elmaradottabb” kisebbségiek támogatása kimerül a többség által helyesnek tartott normák és ismeretanyag elsajátításában, valamint a gazdasági elmaradottság legkirívóbb jeleinek államilag finanszírozott megszüntetési kísérleteiben. A tartós felzárkózási stratégia azonban csak akkor lehet sikeres, ha a felzárkóztatni kívántak sajátosságaira épít. Ez világos és egyértelmű, ha az egyéni felzárkózás sikerének feltételeit vizsgáljuk meg. Az egyénnél a stratégia nem épülhet pusztán a felzárkózás külső elvárásaira. Aligha lehet sikeres zenész az, akinek gyenge a hallása. Persze a gyenge zenei halláson is lehet javítani, ám a gyenge hallást kell alapul venni, és ennek megfelelő képzést kell biztosítani az illetőnek. Ha kiváló hallásúak közé helyezzük, sikertelenségek sora éri, ami fordított hatást is eredményezhet. Az asszimiláló csoportfelzárkóztatások programjai egységes csoportképből indítanak, ahol az általánosítás a meghatározó, és ebben aligha játszhatnak szerepet az egyéni sajátosságok. Főként olyan esetben nem, ha a csoport vélt nemzeti vonásai nem felelnek meg az állam, illetve a többség által elvárt nemzeti sajátosságoknak. A csoportról alkotott állami, illetve többségi kép pedig, a minden tekintetben elmaradottaknak tekintettekről, pusztán negatív elemekből állhat, vagyis megerősítheti azt a meggyőződést, hogy a társadalmi mozgásnak egyirányúnak kell lennie, a kisebbségnek kell elsajátítania a többség normáit, a többségnek pedig nem kell a kisebbségét. A kisebbség válik az átalakítandó, elmaradott, a társadalomra, sőt akár az államra veszélyes vonások hordozójává, s éppen ezért az államnak erkölcsi joga és egyben kötelessége az ilyen sajátosságok felszámolása. Hogy ehhez milyen eszközöket választ, elsősorban lehetőségeitől függ. Lehetőségei időszakonként változhatnak ugyan - a külpolitikai körülmények, a kormányok, a rezsimek változásának függvényében, időnként keményebb, máskor puhább fellépésre van mód -, ám maga a törekvés alapvetően igazolható, tehát helyes. Minthogy az egyes nemzetinek minősíthető jogok - mint az kiderült - olyan természetűek, hogy érvényesítésüknél szükség van állami intézményekre, ezért indokolt néhány jog részletes
