Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

VI. A jogok és az esélyegyenlőség

VI. A jogok és az esélyegyenlőség

1. Az esélyegyenlőség

Mint láttuk, előfordult, hogy egyes, az emberi jogok első generációja által védelmezett emberi értékrendet képviselők több esetben nem kívánták elfogadni mások szabadságát a hasonló, de az övéktől részben eltérő értékek képviseletére. A locke-i kivétel elve lehetővé tette, hogy hatalmi helyzetbejutva a politikai hatalom eszközeivel ezt megakadályozzák. Ha azonban a kivétel elvét nem tartjuk indokoltnak az egyén nemzeti jogait illetően, akkor kérdésünknek úgy kell hangoznia, hogy a nemzeti sajátosságok, illetve azok egy része védelmezhető-e hasonló jogi eszközökkel, mint például a vélemény- vagy a vallásszabadság.

Ehhez azonban az emberi jogok egyenlőségének azon változatát kell elfogadnunk, mely szerint az egyenlőség jelentős részben a különbözőségek jogegyenlősége. A különböző véleményé, hité, szervezeté és eltérő politikai célkitűzéseké. A történelem során mindegyikük esetében meg kellett találni azt az eljárásmódot és intézményrendszert, amely révén a jogegyenlőség az adott terület saját jellegének megfelelően érvényesül. Felvethető tehát, hogy nemzeti vonatkozásban megválaszolható-e ugyanez a kérdés.

Az egyén nemzeti jogainak egyik lehetséges felfogása úgy hangozhat, hogy addig érvényesíthető az egyik fél joga, ameddig nem akadályozza a másik felet hasonló jogának érvényesítésében, azaz a be nem avatkozás elvének alkalmazása teremti meg a nemzeti szabadságot. Következésképpen ide sorolhatók azok a nemzeti sajátosságok, amelyek érvényesítéséhez elegendő, ha nem akadályozzák érvényesítésüket (tehát az emberi jogok első generációjához kapcsolódó nemzeti természetű törekvések). Például az anyanyelv használata a magánéletben, illetve nyilvánosan, a nemzetiségi jellegű szervezetek, a nem állami kulturális, tudományos intézmények alapításának joga, a ma