Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

II. Az okok

II. Az okok

1. Az állami kivétel joga

A nacionalizmusnak az a meghatározása, amely szerint az a felvilágosodásra adott negatív válasz, és éppen ezért ki kell rekeszteni a liberális állam értékrendjéből, majd mielőbb meg kell haladni, hosszú időn keresztül kizárta az alcímben szereplő kérdéssel történő behatóbb foglalkozást, sokszor még azok esetében is, akik az emberi jogok híveinek számítottak.

A liberális nacionalizmus megítélésében a különféle értékelések abban a kérdésben általában megegyeznek, hogy az állam szerződéselméleti változata szerint az emberi jogok az állam minden polgárát megilletik identitásától függetlenül. Ugyanakkor a liberális államnak semlegesnek kell lennie az egyén identitásának tekintetében, azaz nem szabad előnyben részesítenie az önazonosság egyik változatát sem a többivel szemben, hiszen az állam - a rendelkezésére álló s mindenki másnál kiterjedtebb hatalmi eszközeivel - még a legenyhébb esetben is polgárai esélyegyenlőségét kérdőjelezné meg, súlyosabb esetekben pedig jogegyenlőségük is kérdésessé válna. Ezáltal azonban az állam liberális alapjai kerülnének veszélybe. Ám ugyanez az állam lehetővé teszi a többségi döntéshozatalt a nemzeti identitás tekintetében. Tehát az identitás nemzeti formáját kiemeli azok közül, melyek tekintetében az állam semlegességét indokoltnak tartja.

De vajon mi ennek az oka?

Maga a probléma a modern nacionalizmus megjelenésénél messzebbre nyúlik vissza. Gyökerei az emberi jogok modern elméletének egyik legjelentősebb alakjánál is megtalálhatók. John Locke a vallási toleranciáról írt levelében még nyilvánvalóan nem foglalkozik - és nem is foglalkozhat - a nemzeti intolerancia kérdésével. Ám a megszorítás, melyet toleranciafelfogá