Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

IV. Nemzet és morál

146 Nemzet és morál leltetett fejlődés elvének alkalmazására még akkor is, ha a nem­zeti jogok egyikét-másikát az emberi jogok körébe sorolja az adott állam. De persze lehetőség nyílik a locke-i kivétel elvének alkalmazására is. A nemzeti részrehajlásnak tehát nem elég nem akadályoznia mások nemzeti részrehajlását, hanem egyenesen lehetővé kell tennie azt. Ugyanakkor az állam be nem avatkozásának a nem­zeti kultúra egyes területeibe továbbra is a nemzeti részrehajlás részét kell képeznie. A nemzeti lét más területei viszont kifeje­zetten az állam függvényei. A nemzeti részrehajlás eme rendje feltételezi a más-más nemzetiségűek morális közösségét. A morális értékítélet feltéte­le a különféle nemzetiségű egyének morális diskurzusa. A morá­lis diskurzusnak egymás kölcsönös elismerésével kell járnia, hi­szen ezen elv érvényesülése nélkül nem lehetséges morális egyenlőség és így diskurzus sem. Ennek az elismerésnek pedig nyilvánvalóan nemzeti elismerésnek kell lennie, méghozzá olyannak, amelyik éppen a nacionalizmus ellentmondásossága miatt nem lehet határtalan, ám biztosítja a felek nemzeti sza­badságát és egyenlőségét. Ezért alapja a morális egyenlőség kell, hogy legyen. Mint azt számos érv igazolta, az egyén képes választani az egyes nemzeti jellemzők közül, ám a nacionalizmus fogalma se­gítségével képes különbséget tenni a nacionalizmus különböző morális értékekhez és a politikai eszmeáramlatokhoz kötődő elemei közt, így az egyén az egyes nemzeti jellemzők megválasz­tásakor figyelembe tudja venni az ilyen különbségeket. Az egyén ugyanakkor nemcsak választani képes a létező nemzeti jellemzők közül, hanem alkotni is tudja azokat, hason­ló kreativitással, mint ahogy a társadalom más területeit hozza létre és változtatja. Ha ezt az állítást kétségbe vonjuk, akkor a nemzeti jellemzők fejlődését az embertől független tényezők ha­talmába utaljuk, míg az embert pusztán ezen emberfeletti té­nyezők eszközének tekinthetjük nemzeti vonatkozásban. A nacionalizmusok korában a nemzeti identitás és a nemze­ti sajátosságok individuális fejlesztése nyilvánvalóan olyan em­beri tulajdonság, amely erkölcsileg értékelhető. Következéskép­pen az egyén igényt formálhat e tulajdonságainak tiszteletére, de csak akkor, ha egyben értékítéletre is képes a nacionalizmus

Next

/
Oldalképek
Tartalom