Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
132 Nemzet és morál mutatkozik némi tér, de Habermas nem használja az argumentumot. Az érv reális súlyát azzal lehet megteremteni, ha feltételezzük a politikai többség nemzetmeghatározó hatalmát. Ebben az esetben az egyén a többség tagjaként is kisebbségbe kerülhet nemzeti sajátosságai tekintetében. A probléma megoldásához azonban el kell választani egymástól a politikai és etikai integrációt. A politikai integráció ugyanis aligha lehet etikailag maradéktalanul semleges ebben a tekintetben. Az etikai szabályoknak a politikaiak alapjául kell szolgálniuk, minthogy a nacionalizmus nem politikasemleges, nem nélkülözheti az állam egyes funkcióit. Az a megállapítás, hogy az egyének különféle csoportokba szerveződhetnek, és szerveződési hajlandóságuk értékes, nem jelentheti, hogy a politikai döntéshozatal során ugyanúgy bánunk az egyes csoportokkal, hiszen különböznek egymástól. Morális egyenlőségük egyik feltétele éppen különbözőségeik elfogadása. Ebben az esetben az állam semlegessége éppen a különbségek figyelembevételén alapul. Az államnak tehát nem elég a kommunikáció szabadságát nyújtania, azaz nemcsak esélyt kell adnia, illetve reményt nyújtania az egyes csoportokban tömörülő egyének számára a konszenzus megteremtésére, hanem jogokat kell biztosítania. Olyan jogokat, amelyek akkor is lehetőségeket adnak az egyénnek, ha csoportján belül, illetve azon kívül éppen nem teremtődik meg az elégséges konszenzus, avagy ha az egyetértés nem öleli fel a társadalom egészét, és ő éppen olyanok hatalma alá kerül valamely élethelyzetében, akik kívül tartják magukat a közmegegyezésen. Ugyanakkor a közmegegyezés kialakításához és fenntartásához kétségkívül szükség van a kommunikáció szabadságára. Ám a belőle fakadó véleménycserének nem szabad megállnia a politika morális alapjai előtt. Nem állhat meg azon érvek előtt, amelyeket az egymástól bizonyos kérdésekben különböző egyének sorolnak különbségeik megőrzéséért, sőt fejlesztésért, illetve az egymáshoz más kérdésekben hasonlatos emberek hangoztatnak hasonlóságaik megőrzése, fejlesztése céljából. És nem pusztán amiatt, hogy mindenki saját érveivel érvelhessen a jó élet mellett a maga, illetve csoportja szempontjából, hanem azért is, mert e jónak tartott életkoncepciók morális alapjaik értékelhetősége nélkül aligha lehet különbséget tenni a fundamentalista, a
