Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
128 Nemzet és morál rát. Ha igen, akkor, szerinte, ellenzése legitim. Ha nem, akkor a helyzet összetettebb. Ilyen esetben Lichtenberg a multikulturalízmust tekinti megoldásnak a kulturalizmussal szemben. Minthogy, szerinte, nem lehet minden kultúrának állama, a multikulturalizmus olyan megoldást nyújt, olyan gyakorlatot, melynek normája mind a domináns, mind pedig a kisebbségi kultúra. Ugyanakkor Lichtenberg nem ad választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet megállapítani a határt a domináns és a kisebbségi kultúra között, valamint azt sem válaszolja meg, miért és hogyan igazolható, hogy az állam a domináns kultúrát jobban támogassa, mint a kisebbségi kultúrát. És ebből adódik a kérdés: morálisan indokolható-e, hogy a domináns kultúra az állami kultúra, a kisebbségi kultúra pedig nem. A kisebbségi kultúra ártalmas volta a domináns kultúrára ugyancsak gyenge érv, magán az érvrendszeren belül is. Hiszen, amint az a kulturalizmus kritikájából kiderült, a kultúrák tartalmazhatnak mind pozitív, mind pedig negatív elemeket. Következésképpen ez a domináns kultúrákra nézve is igaz. Ám az az eshetőség is előadódhat, hogy az adott kisebbségi kultúra nyelvének támogatása a domináns kultúra negatív elemeit veszélyezteti, és a lichtenbergi elv szerint az ilyen esetben is jogos a korlátozása. Ebből az elvből tehát a pluralizmus tagadásának Judith Lichtenberg által is kritizált változata következik, nevezetesen, hogy jobb, ha az adott domináns kultúra van uralkodó helyzetben, tagadva a többi létét.194 De egyáltalán ki és hogyan állapíthatja meg, hogy mi a „veszélyes" a másik kultúrára nézve, és milyen „veszélyek” ellen van joga fellépni az államhatalomnak? A többség? Ebben az esetben ismét a fenti önellentmondásba bonyolódunk. A kisebbség? Ám ez nem kisebb problémákat eredményez, mivel mind a többség, mind pedig a kisebbség esetében tisztázatlanok azok a döntéshozatali és ellenőrzési eljárások, amelyekkel a veszély megállapítható. Ugyanakkor persze nem vitatható, hogy kultúrák tényleg veszélyeztethetik egymást, és az a lehetőség sem zárható ki, hogy adott helyzetben a kisebbségi kultúra veszélyezteti a többségét. Maga a megoldás - a jóakaraton és egymás tiszteletén nyugvó multikulturalizmus - helyes elv ugyan, ám ilyen általános megfogalmazásban a nemzeti lojali-
