Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
122 Nemzet és morál Miller szintézisjavaslata úgy hangzik, hogy a nemzeti hovatartozás kötelezettségeit ki kell egészíteni az alapjogok szerinte általánosan elfogadott körével, mint amilyen a testi integritás, a személyes szabadság, az erőforrások minimális szintje.186 Nem lát olyan okot, amely miatt a partikularizmus hívei ne fogadhatnák el az alapjogok e listáját. Az etikai univerzalizmus és partikularizmus közötti kompromisszum abban áll, hogy igazolhatók az etikai partikularizmusból fakadó speciális lojalitások és kötelezettségek a honfitársak iránt, de mindez nem foglalja magában a többiek emberi jogainak megsértését. Az etikai partikularizmus tehát összeegyeztethető az egyetemes emberi jogok elismerésével. Miller az erkölcsi univerzalizmus jellemzésekor nem teszi lehetővé, hogy e felfogás hívei a nemzeti sajátosságokat olyan adottságokként fogják fel, amelyekkel számolni kell az egyén személyiségének fejlődése során. Az etikai univerzalizmust úgy jellemzi, mint amely felülemelkedik a nemzetin, elvonatkoztat attól. Ezért nem jelenhet meg benne a lehetőség, hogy az ember nemzeti sajátosságai más sajátosságaihoz hasonlóan részévé váljanak az egyetemesen jogvédelemben részesítendő jegyeinek. Az etikai partikularizmus jellemzése során ugyanakkor a saját nemzeti közösség iránti lojalitás és kötelezettségek eltérő típusainak elkülönítése nélkül tartja lehetségesnek az etikai partikularizmus nyitottságát az univerzális emberi jogok iránt. Nyilvánvaló, hogy ez nincs így, mint ahogy Miller jellemzését szigorúan véve a partikularizmus semmilyen problematikus helyzetben sem respektálhatja az emberi jogok nemzetinél felsőbb jogi erejét. Ki is derül ez abból a lábjegyzetbe került megszorításából, amelyben azt szögezi le, hogy az egyetlen kivétel, ha a honfitársak emberi jogait kell védelmezni, például háború esetén.187 Ugyanakkor Miller azt sem tisztázza pontosan, meddig terjed az emberi jogok listája. Nem világos, hogy az emberi jogok első generációja tartozik-e az általa általánosan elfogadottnak tekintettek közé, avagy a későbbiek is. Ebben az esetben azonban kérdéses, hol is húzódnak az egyetértés határai. Ám Miller felfogásának nem ez a legfőbb gyengéje, hanem az, hogy az emberi jogok általában vett elfogadása még nem garantálja az egyének szabad nemzeti fejlődését. Miller megoldá-