Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

I. Asszimiláció vagy disszimiláció?

Asszimiláció vagy disszimiláció?35

hetett azonban a Kassára való költözés vidékről, a környező falvakból is.

Az 1930-as népszámlálás szerint a kassai népességnek csak 37,4%-át teszik ki az „őslakosok” (kassai születésűek), 43.904 fő bevándorolt, ezek közül is 29.445-en (az össznépesség 42,0%-a, a nem őslakosok 67,1%-a!) 1919 és 1930 között, tehát már az első republika idején költözött Kassára.9 A bevándorlók korábbi lakhelyére vonatkozó 1930-as adatok alátámasztják fenti hipotézisemet: A kassai lakosságnak csak 37,38%-a volt őshonos, 36,41%-a más szlovenszkói településről, 16,20%-a más tartományból (Csehország, Morvaország, Ruszinszkó), 9,87%-a pedig külföldről vándorolt be.10 A cseh bevándorlás elsősorban Prágából, Pilzenből és Olmützből, a szlovák Pozsonyból, Eperjesről és Brünnből, a zsidó feltehetőleg Ungvárról és Munkácsról volt jelentős.11 A külföldről Kassára települtek Magyarországról (többségükben a fehérterror elől elmenekült kommunisták), Lengyelországból és Szovjet-Oroszországból (zsidók az ottani pogromok miatt és orosz emigránsok) származtak el.12

Az 1921 és 1930 között elvándoroltak közül csak a belső vándorlásra állnak rendelkezésre községsoros adatok. Ezek szerint a belső elvándorlás 68,76%-a Szlovenszkó területén belülre, 31,24%-a más csehszlovákiai tartományba irányult.13 A természetes vándorlás mellett - különösen az első tíz évben -jelentős méreteket öltött a kényszerű népmozgás is. A húszas évek elején az 1945 utáni évekhez hasonló tömegű kiutasítások, kitoloncolások történtek Szlovákiából (Kovács 1988/89). A kiutasításoknak három nagyobb hulláma volt. Az első hullám az 1918-19-es cseh megszállás idejére tehető, amikor is a cseh katonai és közigazgatási hatóságok - a békeszerződések előtti provizórikus állapotok következtében - legalább hetvenezer embert toloncoltak ki Szlovákiából egyedül Magyarországra mint célországba (Petrichevich 1924, 37.). A második hullám a Tanácsköztársaság leverését követő hónapokra tehető, amikor újabb harmincezer ember kapott a kezébe vándorbotot, szintén Magyarország felé. A harmadik hullám 1920 és 1923 között zajlott le, legalább ötezer embert indítva „menekültvonatokon’’ a csehszlovák-magyar ha-