Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Kutatási hipotézisek

Kutatási hipotézisek

19

(az államhoz fűződő lojalitás kinyilvánftásáról) volt szó, amelynél ez a vállalás kézzelfogható társadalmi előnyökkel járt.

A Csehszlovák Köztársaság megalakulásával az egykori Felvidéken is természetszerűleg megváltoztak az etnikai erőviszonyok. Egyfelől többségi etnikai csoport lett a cseh és a szlovák nemzetiség, az addig államalkotó magyar nemzetiség pedig létszámát és politikai súlyát tekintve is csak egy kisebbséggé vált a többi (német, morva, ruszin, lengyel stb.) mellett, és a többségében magyar ajkú zsidósággal mint önálló, külön nemzetiséggel is szembe találhatta magát. Másfelől viszont a közös és egyenrangú kisebbségi feltételek a magyarok, a németek, a ruszinok, a lengyelek és a zsidók között közös sorsként is megjelenhettek: ez bizonyos esetekben erősíthette a regionális identitást, a közös térséghez, városhoz, annak kultúrájához és tradícióihoz való kötődést - ezt a korszakban „őslakos”-identitásnak is nevezték. Ebben az értelemben tehát a korábbi asszimiláció folytatásának lehetünk tanúi, amely azonban más szempontból disszimilációként is felfogható: a helyi magyar etnikum és a zsidóság közötti sorsközösség felerősödése a magyar nemzettől való eltávolodással is együtt járhatott.

Eltérést jelentett a magyarországi és a csehszlovákiai feltételek között az is, hogy a zsidóságra Szlovenszkón nem nehezedett asszimilációs nyomás. A cseh túlsúlyú politikai vezetés arra törekedett, hogy a zsidósággal - Karády terminológiájával élve - „disszimilációs társadalmi szerződést" kössön. Rögtön felismerte, hogy a szlovenszkói zsidóság a múltban nem asszimilálódott a csehek felé, de lehet akár nem magyar is, csak meg kell nyerni - vagyis mint zsidó etnikumot kell támogatni. A felkínált előnyökért a szlovákiai zsidóságtól nem várták el azt, hogy asszimilálódjon a szlováksághoz, elegendő volt, ha az illető zsidónak - tehát nem magyarnak - vallotta magát. (A csehországi zsidósággal szemben más volt a politikai gyakorlat. Bár nemzetiségi jogosítványait megkapta, ott nem támogatták, hogy mint önálló nemzetiség elkülönüljön a csehektől: a magyarországihoz hasonlóan erősen asszimilálódott csehországi zsidóságot a cseh politika a további asszimilációra sarkallta.) A zsidóság asszimilálására, asszimilálódá-