Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Kutatási hipotézisek

Kutatási hipotézisek 19 (az államhoz fűződő lojalitás kinyilvánftásáról) volt szó, amely­nél ez a vállalás kézzelfogható társadalmi előnyökkel járt. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásával az egykori Felvidéken is természetszerűleg megváltoztak az etnikai erő­viszonyok. Egyfelől többségi etnikai csoport lett a cseh és a szlovák nemzetiség, az addig államalkotó magyar nemzetiség pedig létszámát és politikai súlyát tekintve is csak egy ki­sebbséggé vált a többi (német, morva, ruszin, lengyel stb.) mellett, és a többségében magyar ajkú zsidósággal mint önál­ló, külön nemzetiséggel is szembe találhatta magát. Másfelől viszont a közös és egyenrangú kisebbségi feltételek a magya­rok, a németek, a ruszinok, a lengyelek és a zsidók között kö­zös sorsként is megjelenhettek: ez bizonyos esetekben erő­síthette a regionális identitást, a közös térséghez, városhoz, annak kultúrájához és tradícióihoz való kötődést - ezt a kor­szakban „őslakos”-identitásnak is nevezték. Ebben az érte­lemben tehát a korábbi asszimiláció folytatásának lehetünk tanúi, amely azonban más szempontból disszimilációként is felfogható: a helyi magyar etnikum és a zsidóság közötti sors­közösség felerősödése a magyar nemzettől való eltávolodás­sal is együtt járhatott. Eltérést jelentett a magyarországi és a csehszlovákiai fel­tételek között az is, hogy a zsidóságra Szlovenszkón nem ne­hezedett asszimilációs nyomás. A cseh túlsúlyú politikai veze­tés arra törekedett, hogy a zsidósággal - Karády terminológi­ájával élve - „disszimilációs társadalmi szerződést" kössön. Rögtön felismerte, hogy a szlovenszkói zsidóság a múltban nem asszimilálódott a csehek felé, de lehet akár nem magyar is, csak meg kell nyerni - vagyis mint zsidó etnikumot kell tá­mogatni. A felkínált előnyökért a szlovákiai zsidóságtól nem várták el azt, hogy asszimilálódjon a szlováksághoz, elegen­dő volt, ha az illető zsidónak - tehát nem magyarnak - vallot­ta magát. (A csehországi zsidósággal szemben más volt a po­litikai gyakorlat. Bár nemzetiségi jogosítványait megkapta, ott nem támogatták, hogy mint önálló nemzetiség elkülönüljön a csehektől: a magyarországihoz hasonlóan erősen asszimiláló­dott csehországi zsidóságot a cseh politika a további asszimi­lációra sarkallta.) A zsidóság asszimilálására, asszimilálódá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom