Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Melléklet
174 Interjúk lányánál a gyerekekre, erre a nagymama felvette a nyúlcipőt, s az egyik lányánál az első vfzben segített mosni, a másik lányánál a másodikban, a harmadiknál pedig az öblítésnél segített. Mi, unokák nagyon büszkék voltunk a nagymamára. Én elég jó viszonyban voltam vele. De ha a nagymama valamit mondott, az szent és sérthetetlen volt. A nagymamát „tessékeltük”, a szüléimét azonban tegeztük. Az anyai nagyapám halála előtt a vasútnál dolgozott. Ezzel a származással nagyon különös volt, hogy ott dolgozhatott. Apám tízéves korától árvagyerek volt, a nagyvilág nevelte, hisz azért lett cipész, mert a testvérek férjei nem vállalták a gyerek eltartását, és ilyenformán ő a maga eltartására vette a batyut a vállára, első sötétedéskor egy cipészember fogadta be a házába, és azt mondta, „kisfiam, ha rendesen viseled magad, akkor megtanítalak a szakmára”. Ez még nem Kassán volt, ő valahogyan a Felvidéket járva került Kassára. vallásosság, vegyes házasság Hát, apám vallásosnak nem volt mondható, ezt a legjobb szándékkal sem lehetne rá mondani, ateista volt. Amit nálunk a családban megtartottak, az a két nagy ünnep, az engesztelőünnep és az újév, de az apám azt is könyörgésre, és a nagymama kedvéért, hogy mégis neve legyen a gyereknek. Apám persze zsidónak született, de ezzel pont is lett téve a dologra. S ez azt jelentette, hogy nem is nevelt minket zsidónak, annak ellenére, hogy zsidó iskolába jártunk, az öcsém és a húgom is, de valahogy ilyen szempontból kilógtunk. A családban sok vegyes házasság volt, ami szintén rányomta a bélyegét a családra. Amikor már nagyobbacska voltam, akkor a fiúk, lányok nagyon szerettek hozzánk jönni, mert „olyan isteni nálatok, nálatok mindenféle vallás ünnepe meg van tartva, s nálatok mindegy, hogy ilyen vagy olyan ünnep van, ünnepkor madártej folyik a vízcsapból is!", mert az volt a viszonylag olcsó kínálási lehetőség. Ez egy kicsit a más vallású családtagok szokásainak tiszteletben tartását is jelentette. Nálunk nem is volt igazán kóser a háztartás. Kimondottan disznóhúst anyuka nemigen csinált, de egyébként nem főzött
