Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Kutatási hipotézisek

Kutatási hipotézisek 15

remtése" (kiem. tőlem), amely a zsidóság és az uralkodó elit „egymással kialakított kapcsolatrendszerének hatásmechanizmusaként" értelmezhető. így az asszimiláció már nem egyirányú folyamatot, hanem közösen létrehozott kultúrjegyek, társadalmi érintkezési normák, egy új minőség (kultúra, magatartásformák stb.) megteremtését jelenti. A magyarországi zsidóságnál maga az asszimilációs hasonulás az asszimiláció részeként, elsősorban nyelvi és kulturális téren volt jelentős, de ott is kreatív jellegű maradt.

Karády szerint az asszimilációs kreativitás (a nyelvi megmagyarosodás, a magyar kultúra befogadása és alakítása) alapja a magyar politikai elit és a zsidóság között létrejött „társadalmi szerződés” volt. Ebben a „társadalmi szerződésben” találkozott össze az uralkodó elit modernizációs deficitje a zsidóság nagyfokú modernizációs készségével; vagyis az uralkodó elitet a szerződés megkötésében érdekeltté tette „a polgárosulásra és/vagy annak legalább ideológiai-politikai támogatására kész rétegeknek a polgárosulásra való nagyfokú képtelensége”. A magyarországi zsidóság részéről megnyilvánuló modernizációs képesség és készség elsősorban a korábbi (a XIX. század második fele előtti) politikai, gazdasági és társadalmi kiszolgáltatottság nem szándékolt következménye volt, s a zsidó népesség nagyfokú földrajzi mobilitásában, racionális mobilitási stratégiáiban, a mozgótőke-tulajdon kialakulásában, a vállalkozói készség felerősödésében és a racionális vállalkozói etosz kialakulásában öltött testet.

A XIX. század derekán meginduló asszimiláció látványos és gyors volt az asszimilációs társadalmi szerződés miatt: az uralkodó elit „betartotta” a játékszabályokat (1840-ben megengedték a zsidók városba költözését, az 1850-es évektől megnyílt az agrárszféra a zsidó bérlők, mezőgazdasági vállalkozók számára, 1867-ben megszületett az emancipációs törvény, 1895-ben pedig a vallási recepció), a zsidóság egy jelentős része pedig rugalmasan reagált a változásokra. Az 1868-as zsidó kongresszussal és a reformzsidóság kiválásával megindult a felekezeten belüli szekularizáció; az asszimilációs folyamatban a zsidóság mobilizálta belső művelődési