Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Kutatási hipotézisek

Kutatási hipotézisek1

„Az az igazság, hogy magyar is vagyok, zsidó is vagyok és nemzetközi is vagyok! (...) És nézzétek ezeket az asszimilált zsidókat: egyik nacionalistább, mint a másik, de nini, mind radikális, mind szocializmusra hajló. (...) A felületes magyar érzésnek a hú'hós magyarkodás mögött lerakodott vékony homokját persze könnyen elfújhatja most rólunk az idő vihara. Bizony, ez a felületes homokréteg az új országok zsidó magyarságában előbbutóbb könnyen átcserélődhet egy szlovák vagy horvát homokrétegre. De bár semmi ok sincs rá, hogy új államunkkal szemben nem legyünk lojálisak, a magyar jellegünknek ez a máról holnapra való kicserélése mégis renegátság volna. Ha bőr is csak rajtunk a magyarságunk, az ember a bőrét sem adja egykönnyen, s a vedlésnek oly gyors végrehajtása nemcsak erkölcsi, hanem technikai lehetetlenség is. A fejlődés azonban könnyen ezt eredményezheti, különösen az ilyen kurzusos világban. (...)

S aki még most is kételkedik benne, annak kísérletileg is bebizonyítjuk, hogy dupla bőrünk van: üsd előttünk a magyart, és fáj... Üsd a zsidót, és még jobban fáj. Mi duplán tudunk fájni. "

(Korai Álmos /=Komlós Aladár/: Zsidók a válaszúton, Eperjes, 1921)

A magyarországi zsidóság már feltárt társadalomtörténete2 1920-ig a történelmi országrészen lezajlott folyamatokat, 1920 után pedig csak a trianoni Magyarországon lejátszódott változásokat vizsgálta. Nincs feldolgozva az első világháborút lezáró békeszerződések alapján elcsatolt területekhez került zsidóság története. Miközben a kisebbségbe került romániai, jugoszláviai, szlovákiai és burgenlandi magyarság két világháború közötti társadalomtörténete az 1980-as évekre a térséggel foglalkozó történeti, történeti szociológiai vizsgálatok kö-