Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
III. A húszas évek elejétől a második nemzetgyűlési választásokig
92 A húszas évek elejétől 1925-ig szerint a magyaroknak semmi okuk a panaszra, sőt még mindig ők nyomják el a szlovákokat Pozsonyban. A földreformmal kapcsolatban megjegyzi, hogy a nagybirtokok a magyarok és a zsidók kezében vannak, s a szegényebb néprétegek - magyarok és szlovákok egyaránt - helyeslik azt.305 A nyelvhasználat kérdésében egyre több adminisztratfv intézkedéssel igyekeztek az állami szervek az államnyelv bevezetését biztosítani. A hivatalnokok számára nyelvvizsgákat rendelnek el, az intézményeket kötelezik az államnyelv használatára. Az államnyelv használata terén néhány évvel a hatalomváltás után az új fővárosban, Pozsonyban még problémák voltak. A zsupán felháborodva állapítja meg a polgármesternek címzett 1921. június 6-án kelt levelében, hogy a városi alkalmazottak nagy része nem tudta letenni a nyelvvizsgát, sőt ellenállás tapasztalható a hivatalnoki kar részéről a szlovák nyelv használatával szemben.306 Pozsony város tanácsa mentegetőző hangvételű levelet írt néhány héttel később a zsupánnak, amelyben közli, hogy a zsupán közbenjárása nyomán a városi villamosművek ezután már szlovák nyelven is kinyomtatja a jegyzőkönyvet, amelyet az elektromos áram bevezetésekor töltenek ki a megrendelők. Az Egyetemi Könyvtár vezetője az ellen emelt panaszt, hogy csak magyar és német nyelven nyomtatták eddig a formanyomtatványokat.307 Egyre erélyesebben lépnek fel a hivatalnokok ellen, akik csak magyarul beszélnek a hivatalokban. Két évvel később, 1923 végén a pozsonyi zsupán már arról számolt be a miniszternek küldött jelentésében, hogy szisztematikusan folyik az állami és az önkormányzati közalkalmazottak elbocsátása a nyelvismeret hiánya és a politikai megbízhatatlanság miatt. „Az a hivatalnok, aki 5 év alatt nem képes elsajátítani az államnyelvet, vagy egyszerű szellemi képességek nélküli egyén, vagy rosszindulatúan és teljesen elhanyagol mindent, ami cseh vagy szlovák. Első és második esetben sem szabad őt tűrni a közszolgálatban és terhelni vele a nyilvánosságot és az államkincstárat.’’308 Az ellenzék, köztük a magyar pártok heves tiltakozása mellett fogadta el 1923. március 19-én a nemzetgyűlés a köztársaság védelméről szóló ún. rendtörvényt.309 A törvény elfogadására az indokot Alois Rašľn pénzügyminiszter meggyilkolása szolgáltatta. A törvény több vonatkozásban szigorította az államhatalom elnyomó jellegét. A törvény formálisan a köztársaság területi épségét, államformáját és belbiztonságát volt hivatott fokozottabb mértékben szavatolni, valójában azonban számos szigorító intézkedést tartalmazott, amelyek lehetővé tették a gyülekezési és sajtószabadság korlátozását, az ellenzéki politikai pártok tevékenységének az ellenőrzését.
