Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
II. A hatalomváltástól a trianoni békeszerződés becikkelyezéséig
64 A hatalomváltástól Trianonig vezésében Szlovákiában az első években jelentős szerepet kaptak a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába menekült magyar kommunisták. A Tanácsköztársaság vezetői közül többen Csehszlovákiában bujkáltak. Sokan tartósan letelepedtek az értelmiségiek közül, különböző intézményeknél, újságoknál helyezkedtek el.188 Sokszor a csehszlovák kormánykörök is eltűrték, sőt támogatták a Magyarországgal szembeni, az ottani fehérterrort, ellenforradalmi rendszert ostorozó agitációjukat. Ez a folyamat legérzékenyebben a Magyar és Német Szociáldemokrata Pártot érintette, amely elvesztette tagjai nagy részét, és nem volt képes többet önállóan fellépni a nemzetgyűlési választásokon. Néhány évvel később, 1926- ban be is olvadt a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártba.189 A Szlovák Nemzeti Párt 1921 márciusában felújította tevékenységét, és ezzel szétesett a Szlovák Nemzeti és Földműves Párt. Az ebből kivált szlovák agrárpárt, egy cseh és egy másik szlovák párt összeolvadásából 1922 júniusában létrejött a Köztársasági Agrárpárt, amely néhány éven beiül Csehszlovákia legerősebb pártjává, a középosztály gyűjtőpártjává vált, és a polgári pártok közül ez rendelkezett a legkiegyenlítettebb szavazóbázissal az egyes országrészekben. Gyakorlatilag a kezében tartotta a földreformot, minden kormányban ott ültek a képviselői, és jelentősen befolyásolta az ország belpolitikáját.190 1921 novemberében 12 szlovák képviselő Andrej Hlinka vezetésével kilépett a Csehszlovák Néppárt parlamenti klubjából, és ellenzékbe vonult. Ekkor vette kezdetét a Szlovák Néppárt erősödése és a párt Szlovákia autonómiájáért folytatott küzdelmének újabb szakasza. A politikai változások természetesen visszatükröződtek a kormányok összetételében. A választások után a veterán szociáldemokrata Vlastimil Tusar vezetésével létrejött a „vörös-zöld", azaz a szociáldemokrata-agrár-nemzeti szocialista koalíció, amelyben a szociáldemokraták voltak többségben. A szociáldemokrata balszárny kiválása után 1920. szeptember 15-én Tusar átadta a hatalmat a Jan Černý vezette hivatalnokkormánynak. A hivatalnokkormány és a Nemzetgyűlés között a kapcsolatot egy öt tagból álló (innen a korabeli neve: pétka) tanácskozó bizottság tartotta fenn. Ebben képviselve voltak a fő csehszlovák pártok: a nemzeti demokraták, a néppárt, a szociáldemokraták, az agrárpárt és a nemzeti szocialisták. Ennek a bizottságnak a hatékony működése fenntartotta a koalíció stabilitását valóságos koalíciós kormányzás hiányában is. Černý hivatalnokkormányát 1921. szeptember 26-án felváltotta az Edvard Beneš vezette hivatalnokkormány. A valóságos politikai döntéseket továbbra is az öttagú tanácskozó bizottság (pétka) hozta meg. Ezt a hivatalnokkormányt 1922. október 7-én felváltotta az agrárpárti Antonín
