Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
30 Az új Csehszlovákia A csehszlovák népszámlálások eredményeit összevetve az utolsó, 1910-ben végzett magyarországival, jelentős különbségeket látunk. A később Csehszlovákiához tartozó területeken a magyar statisztikák szerint 1 millió 71 ezer magyar anyanyelvű és 261 ezer német anyanyelvű lakos élt. A magyarság létszámát a hatalomváltás után az első években főképp a Magyarország irányába meginduló menekültáradat csökkentette. 1920 végéig mintegy 102 ezren menekültek át Magyarországra.62 Ez a folyamat elsősorban a hivatalnokréteget és az értelmiséget érintette, akik a történelmi Magyarország összeomlása után a budapesti vagonlakók számát gyarapították. A magyarság csökkenését a későbbi években befolyásolta, hogy elsősorban a polgárság körében egyre kevesebben vallották magukat magyarnak. A zsidóság egy jelentős része élt a lehetőséggel, és ezt a nemzetiséget tüntette fel a népszámlálások során. A magyarság fogyása különösen a városokban szembetűnő. Az északi, korábban háromnyelvű városok polgársága egyre kisebb mértékben vallotta magát magyarnak. Az 1930-as népszámlálás nyomán Pozsonyban és Kassán a magyarok aránya 20 százalék alá esett, ennek nyomán a harmincas évek elejétől már nem érvényesíthették nyelvi jogaikat. A németség azzal szenvedte el a legnagyobb veszteséget, hogy Kárpátalján az izraelita vallásúak nagy része zsidónak vallotta magát. A két csehszlovákiai és az utolsó magyar népszámlálás szlovákiai eredményeit néhány kiválasztott, jelentősebb arányban nemzetiségek által lakott járás esetében az 1. táblázatban foglaltam össze. Ezt kiegészítettem a kárpátaljai összesített eredményekkel. Szlovákia akkori területe közigazgatásilag 77 politikai járásra és 2 járási szintű városra (Pozsony, Kassa) oszlott.63 A magyarok 1921-ben hét határ menti járásban, a Dunaszerdahelyi, a Feledi, a Királyhelmeci, a Komáromi, a Párkányi, a Tornaijai és a Zselizi járásban alkották a lakosság több mint 90 százalékát. A második népszámlálás alkalmával már egyetlen ilyen járás sem volt. További hat járásban - a Galántai, a Nagykaposi, az Ógyallai, a Somorjai, a Szepsi és a Vágsellyei járásban - 1921-ben a magyarok a lakosság abszolút többségét alkották. Hét járásban és a két legnagyobb városban, Pozsonyban és Kassán pedig az arányuk meghaladta a 20 százalékot. Az 1910-es népszámlálás alkalmával a később Csehszlovákia részévé vált területeken 844 magyar többségű település és 203 olyan község volt, ahol a magyarság aránya 20 és 50 százalék között volt. Az 1921-es népszámlálás már csupán 740 magyar többségű települést mutatott ki.64 A németek a Szepességben, a Késmárki és a Poprádi járásban alkottak kisebb-nagyobb szigeteket. Ezek a német szigetek területe kisebb megszakításokkal lehúzódott egészen Gömör megyéig. Több
